|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziKaliforniai rémálomVarró Attila
Under
the Silver Lake – amerikai, 2018. Rendezte és írta: David Robert Mitchell. Kép:
Mike Gioulakis. Zene: Disasterpeace. Szereplők: Andrew Garfield (Sam), Riley
Keough (Sarah), Laura Leigh (Mae), Zosia Mamet (Troy), Topher Grace. Gyártó:
Pastel Productions / Stay Gold Features. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 139 perc.
Miután
David Robert Mitchell a 2015-ös Valami
követtel visszacsempészte az álomszerűséget a kortárs amerikai horrorfilm
fősodrába (utat nyitva a Tűnj el! vagy
az It Comes at Night sikerének),
meredeken felívelő pályájának Ponyvaregényében
rögtön a posztmodern zsáner-hommage-ok és szerzői manírok aprópénzére is váltotta.
A Kaliforniai rémálomban ezúttal a
James Ellroy nevével fémjelzett modern Los Angeles-noir dekonstrukcióját végzi el az álomlogika láncfűrészével,
valahol A nagy Lebowski és a Kék bársony határsávjában. Huszonéves slacker-hőse a szemben lakó dögös
szomszédlány váratlan eltűnése után hobbinyomozásba kezd, egyre mélyebbre
süllyedve a Silver Lake bohémnegyed sötét és zavaros mélyvízébe, ahol bizarr
bűnözők szedik áldozataikat öleb-sorozatgyilkostól bagolyfejű femme fatale-ig – a rejtély kulcsa
helyett azonban csak újabb és újabb pop-kulturális összeesküvés-elméletre talál,
a noir-mystery pedig átadja helyét a
horror-misztikumnak.
2012-es
low-budget elsőfilmje óta Mitchell
elkötelezett krónikása az amerikai kamaszálmok mögött rejtőző végtelen
ürességnek, filmjeiben elveszett illúziókat katalogizál Első Szerelemről (The Myth of American Sleepover), Örökifjúságról
(a Valami követ könyörtelen
szörnyetege maga az elkerülhetetlen felnőtté válás, amelyet a szex-szel,
utazással, baráti bulikkal csupán kissé elodázni lehet, elszökni előle soha),
vagy éppen a Korlátlan Szexuális Kalandokról, amelyet a Kalifornia rémálom nyomozása ígér recskakezű voyeur-hősének – ám valódi beteljesülések helyett csupa coitus interruptus lidércnyomásos kudarcával
szembesíti. Mintha csak maga a film is egy ilyen megszakított aktusba vonná a
nézőt, a talányosabbnál talányosabb epizódok érzéki élmények áradatával
ingerlik szexi filmidézetektől kihívó formai truvájokon át a Lynch-bazár minden
csábkellékéig (lopakodó zoom, édesbús dízőz-szám, matrjoska-szerkezet), ám sem érdektelenné
váló története, sem sablonos központi karakterei nem képesek eljuttatni egy
kielégítő tetőpontig. Amennyiben az eredeti címben szereplő Ezüst-tó a
mozivászon, Mitchell megragad a csillogó felszínén – mélyének kincsei
kartávolságon kívül maradnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|