|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDLázadókGéczi Zoltán
Kings
– amerikai, 2018. Rendezte: Deniz Gamze Ergüven. Szereplők: Halle Berry, Daniel Craig. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 98 perc.
Deniz Gamze Ergüven
2011-ben írta meg a Lázadók első
forgatókönyvét, de finanszírozási nehézségek miatt csak 2016-ban indulhatott el
a kamera; s miután a két időpont között sikerült egy César-díjat és egy
Oscar-jelölést (a legjobb idegen nyelvű film kategóriában) begyűjtenie a Mustang című debütáló munkájával,
immáron nemzetközi sztárokat (Halle Berry, Daniel Craig) is be tudott vonni a
produkcióba. A Lázadók szerzői és
fesztiválfilm, nem mainstream stúdióprodukció, de témaválasztása így is
aggályosnak mondható: a török származású
francia filmes az 1992-es South Central-zavargásokról, pontosabban egy, az
adott Los Angeles-i városrészben élő afroamerikai család hányattatásairól
óhajtott történelmileg hiteles, szociológiai igényű művet forgatni.
Ergüven végig keresi, de nem igazán találja a súlypontokat: igyekszik
bemutatni a nyolc gyermeket egyedül gondozó hivatásos nevelőszülő kálváriáját,
a különböző generációkhoz tartozó fiatalok hétköznapi vívódásait, a fekete
környéket és a fekete közösséget, miközben a háttérben elhelyezett
tévékészülékek a botrányos kimenetelű Rodney King-pert közvetítik, hogy
biztosítva legyen a lassan kibontakozó konfliktus narratív háttere. Egyes
jeleneteiben működik, akadnak megrázó és valóban vicces szkeccsek, de a sablonos
karakterek nem válnak a tablószerű szerkezet előnyére. A felkavaró nyitány
ereje s feszültsége gyorsan megtörik, a lehetetlenül idilli családi életképek
mellett elsikkad a kétségbeesés és a rasszista erőszak egyébként hatásos
ábrázolása, s miután a kulcsfontosságú jelenetekben nem jut messzebb a
sztereotípiák és közhelyek felsorakoztatásánál, a film végső soron zavaros
torzó marad. Az elhibázott alkotói döntések legkirívóbb esete, hogy az
egyébiránt remekül játszó Halle Berryt az élet által jócskán megtaposott,
falkányi gyermeket istápoló nevelőszülővel azonosítani még akkor is túlzó
elvárás a befogadóval szemben, ha a fodrász, a sminkes és a kosztümös mindent
megtett a kívánt hatás elérése végett. Ilyen ez a film: nem hibádzik az alkotói
szándék, méltányolandó a feminista nézőpont, de egy feketékről szóló,
szociológiai természetű, all american tragédia valahogy nem illik egy európai
író-rendezőnő kamerájára.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|