KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1981/január

FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Megcsalási engedély

Benke Attila

Permission – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Brian Crano. Szereplők: Dan Stevens, Rebecca Hall, Gina Gershon. Forgalmazó: GHE. 96 perc.

A romantikus komédiákban, a melodrámákban és a tragikus románcokban a főszereplők szerelmének beteljesülését gátolja valamilyen leküzdhetetlennek tűnő akadály (a hódító harmadik vagy a kapcsolatot ellenző kisközösség), mely a romkomokban kiderül, hogy nem is igazi akadály, a melodrámákban csodaszerűen elhárul, a tragikus románcokban viszont megkerülhetetlen. Az eleddig csupán egy nagyjátékfilmet (A Bag of Hammers) rendező Brian Crano az említett három műfaj elemeiből próbálta összegyúrni trendi dramedyjét, a Megcsalási engedélyt, mely célkitűzése miatt érdekes alkotás.

A történet főszereplői az életet éppen elkezdő fiatal párok. Will és Anna házasságuk előtt meglepő módon úgy döntenek, hogy kapcsolatuk megerősítése végett engedélyezik egymás számára a félrelépést, azonban időközben mindkét félnek megtetszik a maga új partnere. Eközben barátaik, a meleg pár, Reece és Hale azért kerülnek konfliktusba, mert Hale mindenáron adoptálni szeretne egy kisbabát, ám az életet habzsoló Reece ebbe nem egyezik bele.

A Megcsalási engedély alapvető problémája, hogy Brian Crano a másfél órás játékidőbe két filmre elegendő anyagot sűrített bele. Ettől persze a fő szálak ugyanúgy a film vezértémájára reflektálnak, de Will és Anna története mellett Reece és Hale sztorija elcsökevényesedik. Homoszexuális párok gyermekvállalása még Nyugaton sem feltétlenül társadalmilag elfogadott jelenség, így akár érdemes lett volna csak ezzel a konfliktussal foglalkozni, melyet Crano sajnos leszűkít egy visszatérő, didaktikus epizódra. Ebben Hale egy parkban egy kisgyermekére vigyázó apával barátkozik össze, és kiderül, hogy mennyire jól érti a gyerekek nyelvét. Will és Anna szála ennél komplexebb, viszont Brian Crano érezhetően kevéssé járatos a komédia műfajában, ezért a langyos poénok csak kioltják a drámai feszültséget. A Megcsalási engedély pozitívuma, hogy aktuális kérdéseket vet fel korunk felnőni képtelen fiatal felnőttjeinek felelősségvállalásával kapcsolatban. Emellett még arra is rávilágít, hogy nem szabad folytatni olyan kapcsolatokat, melyekben csak az egyik fél tartja be a játékszabályokat. És Brian Crano romantikus drámákhoz képest szokatlanul életszagú, elgondolkodtató zárással jutalmazza meg türelmes nézőjét, amiért végigkövette a takaréklángon pislákoló cselekményt.

Extrák: Semmi.