|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziSolo: Egy Star Wars-történetAndorka György
Solo: A Star Wars Story
– amerikai, 2018. Rendezte: Ron Howard. Írta: Jonathan és Lawrence Kasdan. Kép:
Bradford Young. Zene: John Powell. Szereplők: Alden Ehrenreich (Han Solo),
Emilia Clarke (Qira), Woody Harrelson (Beckett), Paul Bettany (Dryden Vos),
Donald Glover (Lando), Joonas Suotamo (Chewie). Gyártó: Walt Disney Pictures / Lucasfilm.
Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
135 perc.
Félő volt, hogy az új Star
Wars-opusz, amelynek koporsójában a figurát túlságosan lazára vevő
Lord–Miller rendezői duó célegyenesben történő menesztése tűnt az utolsó
szögnek, leginkább a produkció mostoha sorsa miatt fog bekerülni a
történelemkönyvekbe; a váltásként érkező Ron Howard előtt azonban, aki a
színtiszta eszképizmusban megmártózva rég nem használt izmokat melegített be,
kalapot lehet emelni: a rutinos mesterember végül kitűnően sikerült, szerethető
alkotást hozott össze.
Mintha csak a munka utolsó hónapjait fémjelző „ne
vacakoljunk”-hozzáállást tükrözné, a Solo amolyan B-filmes feszességel
bíró, üresjáratokat nélkülöző darab lett: a „menekülő szerelmesek”-motívummal
indító, nagyívű heist-sztoriban kiteljesedő űrponyvában energikus
akciószekvenciák követik egymást, a fináléban egy szellemesen megírt, leginkább
fékezett habzású Tarantino-etűdre emlékeztető standoff-szituációval. A
koréliai sikátorokból a birodalmi lövészárkokba pottyanó, majd tolvajok
bandájához csapódó Han karakteríve mindeközben átgondoltan épül, ahogyan a
kalandok végére a figurában rejlő idealizmus óhatatlanul megtörik az árulások
és csalódások szirtjein – a hideget-meleget kapó Ehrenreich vállát lehetetlen
feladat nyomta, mégis hamar a szívünkbe lopja magát. A Zsivány egyes és Az
utolsó Jedik grandiózus drámái mellett a közönségkedvenc csibész
eredettörténete éppen visszafogottságával és fókuszáltságával nyerheti el a
szimpátiánkat: hiába a kismillió kikacsintás és a franchise-állandók
(kizökkenne a világ egy fárasztó beszólásokat pufogtató robotszereplő vagy szűk
járatokban manőverező Sólyom nélkül), mégsem nyög társfilmjei terhe alatt;
saját meséjébe fog, amelynek a végén úgy érezzük, bármerre vihet az út – a
társbérletes univerzumok pókhálójába gabalyodott évtizedben pedig ennyi is
elég, hogy egy pillanatra a szabadság illata csapja meg az embert.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 1 |
 |
|
|
|
