|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDBérgyilkos MaryPápai Zsolt
Proud Mary – amerikai,
2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny
Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.
Voltaképp nem is olyan
rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi
kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával,
bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos
Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha
csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő
megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor
középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér
Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai
finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a
filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja
pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő
megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán,
regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a
nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és
vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William
A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos
Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi
gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az
Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény
fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az
intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt
viszont nem érdemes megnézni a filmet.
Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|