|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzörnyszülőkBata Norbert
Mom and Dad – amerikai,
2017. Rendezte: Brian Taylor. Szereplők: Nicolas Cage, Selma Blair, Anne
Winters. Forgalmazó: Universal. 82 perc.
Régóta visszatérő
(rém)képzet a populáris moziban a szülőre, felnőttre veszélyes gyermek
figurája, legyen szó pszichopata csemetékről (The Bad Seed, Jófiú, Mikey), mostohacsaládjukat ritkító
ördögfiókákról (Ómen I-II), vagy akár
a karaktertípus vígjátékba delegált változatáról, a kis gézengúzokról (Reszkessetek, betörők!, Clifford, Dennis, a komisz). E felállás fordítottja csöppet sem meglepő
módon jóval kisebb karriert futott be, akadnak azonban vakmerő vállalkozók,
akik időnként mégis próbálkoznak vele. A Szörnyszülők
(bár ezúttal találó a magyar címadás, az eredeti puritánsága említést érdemel: Mom and Dad, azaz Anyu és Apu) a Crank- és Gamer-filmeket társrendezőként jegyző Brian
Taylor első saját játékfilmje (nemcsak rendezte, írta is), amelyben a Nicolas
Cage és Selma Blair által játszott házaspár rátámad a saját gyerekeire, s egy
rejtélyes tömegpszichózis hatására hasonlóképpen cselekszik a kisváros
valamennyi felnőttje. A szűk körben ismert spanyol kultuszfilm, a Ki képes megölni egy gyereket? 1976-os
provokatív Madarak-átiratában egy
szigeten gyermekek gyilkolásszák az odatévedő felnőtteket: mintha a Szörnyszülők ennek a szituációnak lenne
a fordítottja, de amerikai fronton is egyértelműek az előképek, George A.
Romero remeke, Az élőhalottak éjszakája
pusztulásvíziója ötvöződik a Wes Craven-filmekből ismerős családi
kegyetlenkedésekkel.
A Szörnyszülők nem hagy kétséget afelől, értő módon nyúltak-e a
tabutörő témához: ilyen hitvány opusszal még a kortárs mozikínálatban is alig
lehet találkozni. Közhelyekből felskiccelt karakterei, a cselekményépítésben
mutatkozó gikszerek – kivált a flashback-jelenetek
beiktatása a feszültségpontokon –, a zilált vágással és a kézikamerás rohangálásokkal
roncsolt látványszervezés talán csak szimplán dilettáns munkát eredményeznének,
de a filmre rátelepedő mizantrópia és nihilizmus kifejezetten kínossá teszik az
összképet. A módfelett ízléstelen dalválasztások – ezek egyike eredményezi a
film mélypontját, a szülészeten megkísérelt gyilkosság jelenetében – ugyancsak
azt húzzák alá, hogy a Szörnyszülők
mindössze egyetlen bizarr high concept
közel másfél órássá pumpált illusztrációja, amely a nézőjét is semmibe veszi:
végkifejlete nem is annyira nyitott, mint inkább szó szerint befejezetlen.
Extrák: Kisfilm a rendezővel
és a stábtagokkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|