|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziBabadookKránicz Bence
Babadook
– ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Jennifer Kent. Kép: Radoslaw Ladczuk. Zene:
Jed Kurzel. Szereplők: Essie Davis (Amelia), Noah Wiseman (Samuel), Daniel
Henshall (Robbie), Hayley McElhinney (Claire). Gyártó: Causeway Films.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos.
94 perc.
„Néha
úgy odaverném a fejed a téglafalhoz, amíg ki nem loccsan az a kibaszott agyad.”
Normális esetben ezt a mondatot legfeljebb az egyik
frusztrált elítélt mondaná a másiknak egy börtönudvaron, nem pedig egy anya a
kisgyerekének. Az utóbbi évek ünnepelt ausztrál horrorfilmjében azonban
nincsenek normális esetek, csak súlyosan terhelt kapcsolatok. Jennifer Kent
első rendezése mégis attól jó, hogy a mumus nem minden elemében a valóságról
leváló, az éjfekete fantasztikum birodalmából riogató lény. Nagyon is evilági
fájdalmak hívták őt a házba.
A
magyar mozikba röpke hároméves késéssel érkező Babadook a szülő-gyerek viszony sötét oldalát megvilágító
pszichológiai horrorok új ékköve. Egyedivé az teszi, hogy nem a születendő
gyerek okozta páni félelemre vagy alattomos szorongásra játszik rá, mint a Rosemary gyermeke vagy a Larry
Cohen-féle It’s Alive, és nem is a
gyerekben lakozó gonoszt hozza felszínre, mint az Ómen típusú filmek. Sokkal inkább a köznapi anya-gyerek kapcsolatba
kódolt feszültségeket nagyítja fel, középpontjában egy olyan csonka családdal,
ahol az apát a szülőszoba felé tartva érte halálos autóbaleset. A címszereplő
rém, amely küllemében leginkább egy Tim Burton által rajzolt Dr.
Seuss-meseillusztrációt idéz, valójában akkor kopogtat, amikor az anya
szeretetkészségét pillanatokra legyőzi a fojtogató érzés, hogy gyereke helyett
inkább a férjét akarná visszakapni. Kent kevés szereplővel, klausztrofób
terekkel, visszafogott rémületkeltéssel ás le ennek a lélektani folyamatnak a
mélyére.
A Babadook gyógyító hatású, de nem együgyű
film. A szörny legyőzhető, ám teljesen nem lehet tőle megszabadulni. Elpaterolhatjuk
a pincébe, ahová naponta viszünk neki egy nagy tál rothadó kukacot. Időnként
hallani fogjuk a kopogását, amíg a gyerek fel nem nő, és valószínűleg azután
is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|