|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA kőbe szúrt kardVarga Zoltán
The Sword in the Stone –
amerikai, 1963. Rendezte: Wolfgang Reitherman. Forgalmazó: BVHE. 76 perc.
Megoszlanak a vélemények
arról, hogy a Disney Stúdióban készült egészestés rajzfilmek minőségromlása
mikortól veszi kezdetét: hogy csak a legendás stúdióalapító halála után készült
évek termése halványabb a megszokottnál, vagy pedig már a „Walt bácsi” utolsó
éveihez kötődő művek is a – csak átmeneti – hanyatlás részei. Az 1963-as A kőbe szúrt kard mindenesetre
nyomatékos érv az utóbbi mellett. Az Arthur király mondakört szőrmentén idéző,
annak csak néhány motívumából – Merlin figurájából és a mitikus kard itt csupán
periferikusan használt történeteleméből – építkező rajzfilm vitán felül a
legerőtlenebb Disney-animációk egyike. A nyitány állóképei röviden megidézik
ugyan a Csipkerózsika pazar
látványosságait, a játékidő zöméhez társuló képi világ azonban a 101 kiskutyával kezdődő stílusváltást
folytatja, melynek jegyében a rajzolt mozgásfázisok xerox-eljárással kerülnek a
cellekre, s ezáltal a figurák körvonalai érdesebbek, keményebbek. A fő probléma
a figurák felületessége és főleg az események súlytalansága. A csetlő-botló
apródként megismert Arthur – akit az eredeti hangsávban legtöbbször nem is a
nevén szólítanak, hanem a „Wart” többféleképpen fordítható, dehonesztáló
szavával illetnek – és a sokkal inkább szórakozott professzorként, mintsem
bűvös varázslóként megformált Merlin kettőse áll a középpontban. A mester –
akit a fáma szerint egyenesen Disney-ről mintáztak – az élet alapigazságaiból
próbál leckét adni tanítványának, s a nevel(őd)ési folyamat során mindketten
különböző állatfigurákká változnak ideiglenesen. A kőbe szúrt kardnak elsősorban a főhősök állat-alteregóit
felléptető részletei vonzzák a tekintetet – ezek közé tartozik a szívfacsaró
epizód is, amelyben tüneményes (és bravúrosan animált) mókuslány vet szemet a
rágcsálóvá változtatott fiúra. A csúcspont vitathatatlanul a varázslópárbaj: Merlin
és Madame Mim átváltozásokra komponált komikus összecsapása mintha nem is ennek
a filmnek lenne a része, annyira élénk és fantáziadús. S míg a mágikus
mosogatás A varázslóinas Miki
egér-klasszikusára utal vissza, addig Arthur nevelőapjának karaktere későbbi
produkciót előlegez: a csodás Gumimacik-sorozat
Sir Tuxfordjének mintáját fedezhetjük föl benne.
Extrák: Klasszikus rövidfilmek
Miki egérrel (Ügyes kis szabó) és
Goofyval (Lovag egy napra); továbbá
három promóciós kisfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|