|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Mozi24 óra a haláligRoboz Gábor
24 Hours to Live –
dél-afrikai–hongkongi, 2017. Rendezte: Brian Smrz. Írta: Zach Dean, Jim McClain
és Ron Mita. Kép: Ben Nott. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Ethan Hawke (Travis
Conrad), Rutger Hauer (Frank), Paul Anderson (Jim Morrow), Nathalie Boltt (Helen).
Gyártó: Thunder Road Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 93 perc.
Ethan
Hawke gályázik már annyi ideje Hollywood környékén, hogy ötvenhez közeledve
kijárjon neki egy vagány akciószerep, és a műfajkalandor a Versenyfutás az idővel fércműve után idén újabb próbát tett. A
rendezés feladatát az egyik stúdiófilmes trendhez igazodva az a Brian Smrz
kapta meg, aki három évtizeden át dolgozott kaszkadőrként, és a 2009-es Hős kerestetik után ő is kapott még egy
esélyt. Közös filmjüket sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy címe
zsákbamacskát árul: a 24 óra a halálig
főhőse egy ex-bérgyilkos, akit egykori társa rábeszél egy utolsó utáni munkára,
a férfi azonban lelkiismereti okokból (hiába interpolos a célpont, ha egyszer
anya is) felrúgja a tervet, és kis híján bele is hal. Ezután olyan lesz a
napja, mint Jack Bauernek fénykorában: nem csak megmentőként, hanem
bosszúállóként is teljesítenie kell, és a testébe injekciózott vegyületek csak
huszonnégy óráig tartják életben.
Bár a Cranket idéző alapötlet és a rendező
múltja (meg a Bourne-sorozat ihlette
zene) a műfaj ismerőinek nyaktörő mutatványokat és túlpörgetett cselekményt
ígér, a film épp az ellenkező stratégiát választja. A volt munkaadója ellen
forduló hős hadjárata a követhetőre vágott akcióktól a szinte végig hihető
fordulatokon át a mérsékelt erőszakig manapság szokatlannak számít, a ritkán
látott dél-afrikai közeg szintén üdítő, és ugyan kibontakozni nincs lehetősége,
Hawke rutinból hozza a kiégett keményfiú figuráját. Legalább annyira nehéz
haragudni a filmre, mint fél évvel a megtekintés után emlékezni rá: Liam Neeson
és Keanu Reeves adrenalinbombái mellett ilyen visszafogott iparos munkával nem
lehet akciósztárt csinálni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 5 |
 |
|
|
|
