|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyilkosság az Orient ExpresszenKovács Patrik
Murder
on the Orient Express – brit, 1974. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Albert
Finney, Lauren Bacall, Martin Balsam. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.
Bár
Sidney Lumet szűkebb értelemben véve sosem tartozott a Hollywoodi Reneszánsz
szerzői mozidirektorai közé, néhány fontosabb téma mégis átívelte termékeny
életművét. Kiváltképp érdekelte például, miként érvényesítheti akaratát az
egyén a korrupt társadalmi intézményrendszerrel szemben, s csúcsrendezéseiben
előszeretettel térképezte fel a morál, a jogszerűség, az igazságosság, s más
egyéb, elsőre szilárdnak tetsző elvek ütközőzónáit (Tizenkét dühös ember, Kánikulai
délután, Hálózat). Némileg
tompítottan, ám e motívumok az Agatha Christie kultuszregényéből forgatott Gyilkosság az Orient Expresszen alkalmával
is visszaköszönnek.
Hercule
Poirot (Albert Finney), a híres mesterdetektív különösen szövevényes bűnüggyel
kénytelen megbirkózni: az éj leple alatt váratlanul meggyilkolják jómódú
utastársát (Richard Widmark) az Európát átszelő luxusvonaton. Rövidesen az áldozat
hajdani rémtetteire is fény derül, s az eset felgombolyítását csak nehezíti,
hogy az utazóközönség összes tagja gyanúba keveredik. Lumet adaptációja azonban
nem angolosan rideg krimi, mely kizárólag a felderítést célzó intellektuális
munkára koncentrálna. A rendezőt bevallottan inkább az izgatta, miként tudná
komikummal oldani az alaphelyzetből eredő feszültséget. Kísérletét siker
koronázza: a diszkréten szellemes, pattogó dialógok és a pompás színészi játék
együttesen elegendők a néző éberen tartásához, s a lendület akkor sem törik
meg, amikor elérkezünk a félórás hosszúságú, grandiózus leleplezés-jelenethez.
A
szcéna egyrészt roppant plasztikusan közvetíti a zárt térbe zsúfolódott hősök
fojtogató egymásra utaltságát, másrészt hangnemcsere is történik: az addig
szertelen és bohó Poirot ádáz, szinte pökhendi következetességgel kezd neki a
szálak elvarrásának, mígnem végül magát is erkölcsi határhelyzetbe lavírozza.
Mai szemmel nézve egyébként a film tempója kissé ráérős, ez pedig főként annak
köszönhető, hogy a kettős – előbb az indítékul szolgáló múltbeli eseményeket,
majd az utazás előkészületeit felvázoló – expozíció túl hosszan terpeszkedik,
viszont mindezért bőségesen kárpótol, hogy a forgatókönyvíró által kissé vaskos
ecsetvonásokkal megrajzolt karaktereket szenzációsan alakítja az évszázad
legnagyobb sztárjaiból (John Gielgud, Ingrid Bergman, Lauren Bacall) verbuvált
színészgárda.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|