|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziAz igazi törődésKovács Kata
Hjertestart – norvég,
2017. Rendezte: Arild Andresen. Írta: Hilde Susan Jaegtens. Kép: David
Katznelson. Zene: Jonas Struck. Szereplők: Kristoffer Jones (Kjetil), Marlon
Moreno (Tavo), Kristoffer Bech (Daniel), Ellen Dorrit Petersen (Camilla).
Gyártó: Motlys / GOFilm. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 102 perc.
Az örökbefogadás
hazánkban tabukkal övezett témája a norvég Arild Andresen (Lyukaskezű) filmjének kiindulópontja, méghozzá egy olyan család
történetén keresztül vizsgálja azt, amely – az anya tragikus halálának
eredményeképpen – váratlanul széthullik. Amikor az apa, Kjetil egyedül marad
kolumbiai származású kisfiával, hamar kiderül, hogy a kettőjüket igazán
összekötő, egyetlen kapocs az édesanya volt. A férfi először a nagyszülőkhöz
próbálja elpasszolni a gyereket, ám amikor ez nem sikerül, elindul vele
Kolumbiába, hogy felkeresse a fiú vér szerinti édesanyját, abban a reményben,
hogy annak mostanra talán mégis kell a gyerek.
Az apa-gyerek
felnövéstörténetek (akár a könnyedebb válfajú Egy fiúról, Derült égből apu,
akár az Andresen-filmhez közelebbi melodrámák, lásd Kramer kontra Kramer) középpontjában általában a férfiak érzelmi
elszigeteltsége áll, amint megtanulnak kapcsolatot teremteni a gyerekkel, a
személyiségük is átalakul. Kjetil azonban nem gondtalan agglegény, az ő
felnőtté válása legkésőbb akkor már bekövetkezett, amikor lett egy
örökbefogadott gyermeke: ez mégsem jelenti, hogy automatikusan szülővé is érett
– mivel volt mellette egy gondoskodó házastárs, így nagy eséllyel a feleségére
háríthatta volna a gyerekneveléssel járó valódi érzelmi bonyodalmakat. Az igazi törődés ettől függetlenül az
ismerős dramaturgiai vezérfonalat követi, és a történet megoldása sem tartogat
különösebb meglepetést, miközben az igazán izgalmas kérdést mindvégig kikerüli:
vajon az apa akkor is szembe merne nézni saját szülői alkalmatlanságával, és
megpróbálná eltávolítani a fiát magától, ha a vér szerinti gyermeke lenne?
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
|
|
