KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedi – Isztambul macskái

Pethő Réka

Kedi – német-török, 2016. Rendezte és írta: Ceyda Torun. Kép: Alp Korfali és Charlie Wuppermann. Zene: Kira Fontana. Gyártó: Termite Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 78 perc.

 

Isztambul tavalyi turisztikai imázsfilmje önmagát dokumentumfilmnek álcázva került a világ moziforgalmazásába, gyönyörű városképekkel és kedves, mosolygós, macskasimogató törökökkel csábítva a leendő látogatókat. Az alaptézis szerint a városkép a négylábúak nélkül nem lenne ugyanaz, és bár a filmet látva nem érezzük, hogy ez Isztambulban igazabb lenne, mint sok más európai nagyváros esetében, Ceyda Torun bő egy órás filmje tagadhatatlanul kellemes szórakozás az Isztambul- és/vagy macskarajongóknak.

A film egymást követő epizódokból épül fel, amelyekben megismerjük egy-egy utcai macska történetét, az általuk választott gazdáik elmondásában. Megtudjuk, hogy a legtöbb török ember nem a kocsmában, hanem az állatorvosnál nyitott számlát, hogy minden macska sajátos egyéniség, és hogy Isztambul lakói tökéletes együttműködésben élnek a négylábúakkal. A szépen megszerkesztett „cicás videókból” összeálló alkotás mesél egy kicsit az emberi természetről is: a befogadók történeteiből szépen kirajzolódik, milyen jót tesz a léleknek, ha gondoskodunk valakiről.

Bár az összkép, amely szerint Isztambul egy nagy boldog macskafarm, kicsit túlzónak tűnik, ám vizuálisan megnyerő módon őriz meg egy eltűnőben lévő világot. Ha a belváros képe valóban gyökeresen megváltozik néhány éven belül (ahogy az a filmben elhangzik), és megszűnnek a jelenlegi terek, amelyeken keresztül még egy nagyvárosban is kapcsolódhat egymással ember és természet, akkor felértékelődnek majd a Kedi képsorai. Érdemes végiggondolni, mennyire élhető úgy egy város, ha már nincs egy négyzetméternyi föld, ahol a macska elkaparhatja a piszkát, és mérgező kémiai anyagokra van szükségünk a patkányok távoltartására, miközben egy egyensúlyban lévő természeti közegben erről gondoskodnak doromboló társaink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13358