|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziUtóhatásSoós Tamás Dénes
Aftermath – amerikai,
2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene:
Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake),
Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View
Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált.
94 perc.
Egy
légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő
összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a
légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és
feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan
kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a
képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet
a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására
kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott
viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre
lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen
fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító
Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést
követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en
bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár
macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a
családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran
Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor
bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.
Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró
párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a
szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a
revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik
alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a
nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos,
de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|