|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA boncolásSoós Tamás Dénes
The Autopsy of Jane Doe
– angol-amerikai, 2016. Rendezte: André Øvredal. Szereplők: Brian Cox, Emile
Hirsch, Ophelia Lovibond. Forgalmazó: Independent. 86 perc.
M. Night Shyamalan írt
volna ilyen klausztrofób pincehorrort fiatalkorában, ha Agatha Christie vállal
vele egy négykezest. A precíz, de fantáziátlan magyar cím egy precíz, de
fantáziadús filmet takar, amelyben a családi vállalkozásban dolgozó
patológusoknak (apa: Brian Cox, fia: Emile Hirsch) egy azonosítatlan lány
holttestét kell felboncolniuk, és a médiafelhajtás miatt még az éjszaka során
megállapítani a halál okát. Rutinszerűen folyik a munka, a kést a Midnight Black r’n’r-jére forgatják, és
ha csak annyit tenne a film, hogy berobbantja Amerikában a The Temperance
Movement piszkosan slágeres bluesrockját, már elismerően biccentenénk. De ennél
jóval többet ér el a feszesre rendezett másfél órájában, amiben anélkül
támasztja fel és tartja ébren a halottak iránt érzett averziónkat, hogy a
zombifilm manapság lerágott zsáneréhez nyúlna. André Øvredal, akinek nevét
tisztelettel emlegetik a rajongói körök, mióta A trollvadászban norvég folklórral és bürokratikus szatírával
frissítette a found footage horrort, ezúttal tartózkodik az explicit
humorizálástól, és szerencsére a gore felségterületére sem lép át a boncolás
során – jól érzi, hogy hét Fűrész és
öt Végső állomás után erre semmi
szükség. Helyette tetszetősen oldszkúl módszerekkel, sejtetéssel és egy nagyon
is élőnek tűnő tetemmel borzolja a kedélyeket, akit kellékhulla helyett
Írország üdvöskéje, Olwen Kelly játszik – hideglelősen. Csak a fináléban
bicsaklik meg a film, ahol a kortárs horror leárazott megoldásai kerülnek elő
jump scare-től a kulcslyukon bekukucskáló halottig, a természetfeletti
feltámasztásával pedig sarokba szorítja magát Øvredal, ahonnan nehéz elegánsan
kimászni. Nem sikerül neki sem: a rejtély feloldására adott magyarázat
kifejtetlen, de a mögötte rejlő logika, miszerint a szörnyet a szörnyüldözés
hozza létre, legalábbis megfontolandó a dróntámadások nyomán erősödő
terrorizmus korában.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|