|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziElveszve PárizsbanBarkóczi Janka
Fiona, a kanadai
könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál,
hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép
napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja,
hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas
hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva
pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után
végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan
kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai
célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt
folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros
nők nyakigláb gyöngyéről.
Az Amélie és Jacques
Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az
utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló
színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati
megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique
Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi,
de stílusukban nagyon hasonló A tündér
és Rumba című közös filmjeiknek.
Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik,
melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle
Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár
jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett
volna belőle. Az Elveszve Párizsban
ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden
idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből
készült.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|