|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziFrantzVarró Attila
Frantz – francia-német,
2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi.
Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer
(Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó:
Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.
Míg Fassbinder példáját
követve az amerikai queer cinema élvonalában
Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák
remake-jeivel (Távol a mennyországtól,
Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre
magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka
és az Angel kissé Cukor-mázas
regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst
Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken
Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.
A Raphaelson-Lubitsch álompáros
együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem
csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és
termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első
világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona
gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi),
majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú
családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja,
egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei
közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból
ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját),
de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és
szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével
még diszkrét queer-olvasattal is
felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz,
férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként
kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú
valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és
vágy monokróm kínjaira.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 6.33 |
|
|
|
|