|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFacérokBékés Pál
Hagyjuk a halálos szenvedélyeket, legalábbis azokat, melyek egy életre összebogozzák két ember életét – ásó, kapa, nagyharang. Szólóban szép az élet. A seattle-i Facér-tanyán, ahol a film hősei, a nyugati part hobbijuknak és lelki problémáiknak élő, önként magányos yuppie-jai tengetik napjaikat, igen jómódú emberek laknak. A különleges életmód-igényeket kielégítő 18 lakásos komplexum bérlői a folyamatos érzelmi válság, vágyakozás, kielégülés, újrakezdés állapotában leledzenek – számukra mindig új a szerelem, a csalódás, mindig borzongatóan izgalmas az újrakezdés. Nyitottak minden újra, unt kapcsolatok nyűge őket nem bénítja, s ha mégis, akkor lerázzák magukról a bilincseket, ha nem is mint kutya a vizet, de azért különösebb megrázkódtatás nélkül. Ám ha igazán elragadja őket az érzelmek árja, valódi áldozatokra is képesek. Janet például úgy dönt, hogy mellműtétnek veti alá magát, remélvén, hogy a gömbölyded szilikonbetét majd visszaszerzi számára Cliff, a szépreményű rockzenést rajongását. Még szerencse, hogy az orvos lebeszéli. Hálából Janet meggyőzi a sebészt, jobb, ha új, borzasabb frizurát nyírat magának, ő pedig régi melleivel távozik a klinikáról. Az akció mindenki megelégedésére zárul, végül még Cliff is ráébred, mekkora szüksége van Janetre.
A seattle-i belváros bohém miliője kellemes hátteret kínál a féltucatnyi fiatal szünettelen érzelmi kalandozásának, melyet laza epizódláncként tálal a rendező – az egyes részeket alcímek választják el egymástól: „Szólóban szép az élet”, „Életfogytig randevú”, – akárha egy-egy korszerűen fanyar falvédőszöveg volna valamennyi. A jól adagolt irónia egyébként is a Facérok egyetlen, s így annál értékesebb erénye. Kellemes film. Elszórakoztat. És felszabadít. Engem például kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy van még a világon olyan zug, ahol egy egész estés film legsúlyosabb konfliktusa az: vajon Janet kebleinek völgye Szilikon-völggyé válik-e.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1452 átlag: 5.56 |
|
|
|
|