KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Zalán Vince: Film van, babám!

Életünk legszebb évei

Kelecsényi László

A cseh új hullám részletes és regényes krónikája.

 

Tudom, írásom címe egy korábbi filmtörténeti korszak méltatlanul feledésbe ment alkotására hivatkozik. Meglehet, kevesen veszik észre az áthallást, hiszen William Wyler második világháború után született műve legföljebb filmtörténeti kézikönyvek lapjairól köszön ránk, majdnem úgy, mint azok a „csehszlovák” produkciók, melyeket első ifjúságunkban bámultunk tágra nyílt szemekkel a pesti mozikban. Szerencsénk volt, mert a hazai forgalmazás Forman, Menzel, Chytilová és a többiek pályakezdő filmjeit szép számmal bemutatta, vagy ha mégsem, az egykori Filmmúzeum és az Egyetemi Színpad sokat segített, hogy pontosan tájékozódjunk a prágai és – kis számban – a pozsonyi stúdiókban készült, számunkra igencsak fontos játékfilmekről. Oscar-díjakkal köszönt ránk a cseh új hullám, előbb a Kadár-Klos szerzőpáros Üzlet a korzón című remeklésével, majd alig egy év múlva Menzel bemutatkozásával, a szintén aranyozott szobrocskával kitüntetett Szigorúan ellenőrzött vonatokkal. A popsi-pecsételésről elhíresült filmet szinte azonnal bemutatta a Filmmúzeum – az, hogy éjszakai előadásban, mit sem vont el ennek a mozgóképnek az értékéből, sőt.

Nagyjából 1964-től, a Fekete Péter című Forman-opus hazai láthatásától kezdve szurkoltunk a cseh filmeseknek, mert náluk nagyobb volt a tét, mint Magyarországon. A Kádár-féle puha diktatúrával szemben, ahol némileg könnyített cenzúra keserítette a „falakon” túlra tekinteni akaró rendezők életét, Prágában a sztálinizmus utolsó maradványaként uralkodó Novotnỳ-rezsim tartotta jóval szorosabb kordában a pályakezdő ifjak alkotó kedvét. Mígnem 1968 elején megtörtént a csoda, elindulhatott egy reményteljes kísérlet az „emberarcú szocializmus” megvalósítására, melyről igen hamar kiderült, hogy a reménytelen vállalkozások közé tartozik. De ideig-óráig hittünk benne, s ezt jó néhányan a mai napig sem restelljük. A cseh új hullám szolgáltatta a szép reményeket; jobban beleéltük magunkat a fellépő új rendezőgárda lázadásába, mert sokkal inkább a mindennapokban járt a lelkesedésük és elemző kedvük, mint a történelmi múlttal leszámoló magyar filmeseké.

Zalán Vince már sok éve, megszakításokkal több, mint egy évtizede foglalkozik a csehszlovák filmtörténet e kiemelkedő korszakának kutatásával. Ennek jeleit már olvashattuk korábbi, elszórt publikációkban, de csak most kaptuk kézbe, mintegy váratlan karácsonyi ajándékként, Film van, babám! utalásos címmel ezt a jelentős korszakot elemző kötetet. Korábbi kézikönyvekben imitt-amott esett szó Miloą Formanék csöndes filmforradalmáról, de ilyen alapos, átfogó részletességgel senki sem írt még arról a jószerivel csupán 4-5 esztendőről, amely megváltoztatta a közép-kelet-európai filmgondolkodást.

A kötetnek két fő erénye van. Olyan részletes alapossággal írja le és elemzi a kiválasztott filmeket, hogy azok az olvasók is mindent megérthetnek belőle, akik nem láthatták a szóban forgó filmeket. S olyan érzékletes nyelven fogalmaz, hogy kezdhetünk hinni abban, Zalán Vincében egy szépíró veszett el. De nem, semmiképp sem veszett el, mert beavató esszésorozata a hét, szerinte legjelentősebb rendezőről úgy állítja elénk alanyait, mintha a legjobb barátai lettek volna, mintha minden szabadidejét Prágában és Pozsonyban töltötte volna azokban a sokat emlegetett hatvanas években. Ehhez járul hozzá, hogy nemcsak a „hetek”, Kachyňa, Forman, Passer, Schorm, Menzel, Chytilová és Němec hazai munkásságát elemzi behatóan, hanem a pozitív értelemben vett szatellit-rendezőket, akik (például Jasnỳ, Jireą, Juráček) úgyszintén hozzátettek valamit a cseh új hullámhoz. Azt már mondani sem kell, hogy a filmesekkel párhuzamosan haladó cseh próza (elsősorban Hrabal, Kundera, ©kvoreckỳ) alkotói szintén jó ismerősei a szerzőnek.

Időutazóvá tesz minket ez a könyv. Nemcsak a címadó Tűz van, babám! egykori hazai bemutatása körüli kalamitásokra emlékeztet, hogy előbb szinkronizálják a filmet, aztán betiltják, hogy csak a régi Cseh Kultúrintézet agyonzsúfolt kis vetítőjében lehessen Pesten látni. Időutazás Zalán Vince tolla által emlékezni olyan láthatatlanná vált művekre, mint Schorm pályakezdő Mindennapi bátorsága, vagy a Szálloda idegeneknek és Az ötödik lovas, a félelem vibráló fekete-fehér vizuális szimfóniái, továbbá az Ünnepségről és vendégekről lidércesen aktuális mozgóképemléke. Diktatúrák és törpe (film)diktátorok elleni, tán mégsem egészen hiábavaló lázadások sora ez a filmmustra a múló időből.

 

Film van, babám! A cseh új hullámról.

Gondolat Kiadó, 2016.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13089