|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziA varrónőBocsor Péter
The Dressmaker – ausztrál,
2015. Rendezte: Jocelyn Moorhouse. Szereplők: Kate Winslet, Judy Davis, Hugo
Weaving. Forgalmazó: ADS Service. 118 perc.
Rosalie Ham ausztrál
írónő 2000-ben megjelent, bemutatkozó regényének bizonyára nem Jocelyn
Moorhouse rendezése lesz az utolsó filmes adaptációja. Noha a rendezőnő a Bizonyíték és A szerelem színei elkészítésével már megmutatta, hogy képes az
emberi lélek összetett működéséről könnyedén és hatásosan mesélni, a
forgatókönyvet vele közösen jegyző férje, P.J. Hogan pedig a groteszk ábrázolás
terén bizonyított a Muriel esküvője
író–rendezőjeként, tehát mindketten avatott kézzel nyúltak a Ham regénye által
életre keltett „déli gótika” irodalmi hagyományának fekete humorú, torz
szereplőkkel benépesített és sötét indulatokkal teli világához, A varrónő problémája, hogy a közösen
megrajzolt szabásmintából egy foltmozaik kerekedett ki.
A szülővárosából
tízévesen elűzött, majd oda húsz évvel később visszatérő Myrtle története
ugyanis patchwork-szerűen zsúfolt: első, hosszabbik fele nyers humorú komédia,
míg a második romantikus, misztikus és tragikus fordulatok szövevénye. Mintha
Hogan és Moorhouse felosztották volna a könyvet egymás közt, abban bízva, hogy
a közösen megírt finálé, amelyben a beígért és közben megindokolt bosszú végül
tabló-szerű képekben megvalósul, majd összefogja a film széttartó mintázatait.
Hiába a film számos
érdeme – az érdesen visszafogott ausztrál humor, a kortárs ausztrál mozi
csillagainak remek alakításai, kiegészülve Kate Winslet sokszínű, érett
játékával, valamint a film érzékeny felvetései a kiszolgáltatottsággal való
szembenézés nehézségeiről –, a szerkezeti egyenetlenségek rontják az összképet.
Talán nem telik bele sok idő, amikor egy hollywoodi rendező a film végtelen
mezők ölelte, belterjes kisvárosában saját gyermekkorának miliőjére ismer, és a
cselekményvezetés bukkanóitól megszabadulva kasszasikert készít a történetből.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 6.75 |
|
|
|
|