|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziMinyonokVajda Judit
Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.
Hollywoodban előbb-utóbb minden
szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak
idején a Gru vívmánya az volt, hogy
az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt.
Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel
– nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a
kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is
minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy
nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán
halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak
motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen
makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint
ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.
A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy
a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a
Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a
forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően
nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem
biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó,
kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a
Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül
választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen
alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős
végérvényesen megjavult – így a Minyonok
csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított
franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén
van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 68 átlag: 5.5 |
|
|
|
|