|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziVadonVarró Attila
Wild – amerikai, 2014. Rendezte: Jean-Marc Vallée. Írta: Cheryl Strayed önéletrajzából Nick Hornby. Kép: Yves Belanger. Szereplők: Reese Witherspoon (Cheryl), Laura Dern (Bobbi), Thomas Sadoski (Paul). Gyártó: Fox Searchlight / Pacific Standard. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 115 perc. Állítólag a Grand Canyonban évente legalább
annyian veszítik életüket selfie-készítés
közben, mint a kellő felkészültség hiányában bevállalt teljesítménytúrákon – a
természeti szépségek elé tolakodó emberi ego mára mindkét tekintetben önpusztító
veszélyforrássá vált az egyetlen földi faj számára, amely szülőbolygójára csupán
saját fejlődése díszleteként/kellékeként tekint. A Vadon egyszerre szól fajtánk Darwin-díjas énkép- és testépítőinek:
valós élményen alapuló történetének hősnője, a beszédes nevű Cheryl Strayed viszontagságos
vándorlásáról zeng dicshimnuszt, aki azért vágott neki hirtelen felindulásból a
Sierra Nevada vadregényes tájait átszelő, 1600 mérföldes Pacific Crest Trail
túraútnak, hogy rákbeteg édesanyja halála és viharos válása után sínre tegye
kisiklott életét.
Mégsem ezért
a kaland-párosításért (lásd még 127 óra)
szokatlan hibrid Jean-Marc Vallée testfilm-trilógiájának záródarabja. Egyfelől
látványos feminista propagandamű, ami nem csak Strayed férfiakat megszégyenítő
fizikai- és lelkierejét demonstrálja, de sztár/producere szerzői
önállósodásának is példás szemléltető ábrája (amit a válása óta elszaporodó
férj-drámák sora jelez Nyughatatlantól
Kiadatáson át a Vizet az elefántnak-ig). Ugyanakkor precízen illeszkedik Vallée
igen személyes életművébe is (lásd C.R.A.Z.Y.),
és nem csupán a jellegzetes formai megoldások terén a grafikusan illesztett
flashback-snittektől a természetes fények kizárólagos használatán át a
metaforikus slágerekig (ezúttal az El
Condor Pasa válik a történet leitmotivumává):
az Ifjú Viktória és a Café de Flore után ismét az anyától való
elszakadás traumatikus élményéről mesél, a szerető zsarnokság és kóros
ragaszkodás stádiuma után immár csodás szellemképpé idealizálva a gyermeke
életét meghatározó nőalakot (Vallée édesanyja rákban halt meg öt évvel
ezelőtt). Így aztán mialatt hősnőnk a kopár sivatagokon, rideg sziklákon és
hómezőkön át eljut az „Istenek Hídja” északi végpontjára, a fenséges szekvóják
közt rátalálva saját lélekállatára és belső gyermekére, a lenyűgöző táj nem
revelatív élmények forrását nyújtja, mindössze kanosszát kínál és jelképes
kivetüléseket a non-lineáris belső utazásnak – néző és szerző számára a végső
megbékélés nem az Anyatermészettel történik, inkább az Anya természetével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 125 átlag: 5.77 |
|
|
|
|