KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Robin Williams

A nevető bohóc szomorúsága

Orosdy Dániel

A nagy komikus portréja kritikák, esszék mozaikjaiból bontakozik ki.

Szomorú apropó egy életrajzi könyvhöz a „tárgy” korai, ráadásul önkezű halála. Magyarországot is megrázta ez év augusztusában a tragikus hír: Robin Williams, mindössze 63 évesen, véget vetett az életének. A szomorúság mellett persze az értetlenség volt a legerősebb: miért? Gazdag, elismert és sikeres filmsztár, tömegek kedvence miért dobja el magától az életet? A pontos és igaz válasz – mániás depresszióban szenvedett – egyben meglehetősen semmitmondó is, miközben egyáltalán nem kizárt, hogy mi, kívülállók némi segítséggel közelebb kerüljünk a rejtélyhez. A jó életrajzi könyv megadja ezt a segítséget, és a Duna Könyvklub Robin Williams című kiadványa – szerencsére – jó életrajzi könyv.

És ennek megfelelően nem követi el azt a hibát, hogy csak és kizárólag a megrázó véggel foglalkozzon, mindent a halállal kapcsolva össze (különösen nagy hiba lenne ez olyasvalaki esetében, akit elsősorban a humora, méghozzá oldott és energikus humora tett híressé). Gálvölgyi János bevezetője a Zoli bohócról szóló híres anekdotával felhívja rá a figyelmet, hogy a nagy nevettetők többnyire nem a boldog emberek közül kerülnek ki, amit a kötet anélkül támaszt alá, hogy külön és rendszeresen hangsúlyozná. Williams nem szegény családba született és hamar utolérte a közönségsiker, tehát elvileg minden adott volt számára, ami a folyamatos boldogsághoz kell. Akkor miért? – tehetjük fel megint a kérdést.

Például mert elfoglalt szülők magányos gyereke volt, aki éppen azért alakította ki sajátos stílusát, hogy magára vonja mások, elsősorban szerettei figyelmét. Mint a könyvből kiderül, közeli ismerői szerint a percenként kb. 12 karaktert alakító-parodizáló művész csak nagyon ritkán mutatta meg valódi önmagát, méghozzá pont azokban a szerepekben, amelyek a legtávolabb állnak a „harsány bohóc” figurájától, például az Ébredések orvosaként. És ezzel már érintettük azt a csapdát is, amelyet a kötet ügyesen elkerül, vagyis hogy csak filmsztárként, méghozzá géppuskanyelvű komikusként tekintsen Williams-re. A felső tízezerhez tartozó felmenőkről és a gazdag gyerekkorról még egy rossz életrajz is beszámolna (kellő drámaisággal hangsúlyozva az öngyilkosság ellenpontját), de valószínűleg nem terjesztené ki a vizsgálatot a mozis karrieren és szerelmi életen túlra.

Márpedig Robin Williams több volt színésznél és hűtlen férjnél, amit a sokfelé koncentráló témaválasztás (jótékonykodás, stand-up, függőségek, tévé stb.) mellett a könyv különleges szerkezete is hangsúlyoz: az egyes szerzők nem mindig egy-egy korszakot vagy „filmcsokrot” dolgoznak fel, néha csak egy-egy terület alakulását vizsgálják (például az Újra itthon című fejezet Williams magánéletével foglalkozik a halálát megelőző évekből). Ennyi író közreműködése mellett gondot okozhatnának a stílustörések, de Géczi Zoltán szerkesztő megoldotta ezt a problémát is, nincs olyan érzésünk, mintha minden fejezettel új könyvbe kezdenénk.

Egy kisebb – összességében jelentéktelen – probléma azért származott a többszerzős módszerből: egyes információk, történetek különböző fejezetekben is előkerülnek. Igaz, az efféle ismétlődés sem feltétlenül okoz fennakadást, ha nincs eltérés az adatok közt (talán egy ilyen eset akad összesen), és ha abból indulunk ki, hogy az olvasó nem okvetlenül lineárisan haladva akarja megismerni Williams életét, hanem szívesebben olvassa egyéni érdeklődése szerint a fejezeteket (vagyis tulajdonképpen önálló esszéket).

Robin Williams a látszólagos nyíltság és közvetlenség ellenére is titokzatos figura volt, akiről hagyományos megközelítéssel csak lózungokkal teli életrajzot lehetne írni. A Duna Könyvklub kiadványa ugyan nem mentes a kisebb hibáktól (például Sarah Michelle Gellar vezetékneve következetes „Gellars”, egy-két hivatkozott műnek létezik hivatalos magyar címe is), de az érdemei bőven kárpótolnak ezekért. Olvasmányos, alapos, informatív, ám bőbeszédűséget kerülő könyv gazdag képanyaggal. A mindig többre vágyó mozistákban maradhat némi hiányérzet (Williams korai főszerepei több figyelmet érdemeltek volna, első mozis munkája említés szintjén sem kerül szóba), csakhogy ezúttal nem ők a fő célközönség, és még ők sem maradnak le semmi igazán lényegesről. A Robin Williamsből megrögzött filmrajongó és laikus egyaránt minden fontosat megtudhat Amerika Zoli bohócáról, és még arról is fogalmat alkothat, mi késztette arra, hogy megölje magát. Nagy titok persze nincs, csak összbenyomást alkotó értékes részletek. „Miért?” Mert depressziós volt, rendszeresen az üresség mindent elnyomó érzésével küzdött, ahogy sok más kiemelkedő tehetség is. Nem olyan ritka dolog ez, levertség és kreativitás gyakran járnak kéz a kézben – sajnos.

 

Duna Könyvklub, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12058