|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziHosszú út lefeléVarró Attila
A Long Way Down – brit, 2014.
Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben
Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots
(Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
96 perc.
Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt
sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat
jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci,
nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út
lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse
számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek,
hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás
megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a
kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a
ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei
pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett
inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a
médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a
fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a
depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.
Eddigi két esküvői komédiájából
ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a
francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az
angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen
konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások
kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva
ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni
a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor
megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő
értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó
anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára
fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg
a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven
elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is
rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 265 átlag: 6.34 |
|
|
|
|