|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziMi vagyunk a legjobbak!Jankovics Márton
Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson
képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira
Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan
Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo
Média Kft. Feliratos. 102 perc.
Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével
demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A
tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral
és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás
Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor
az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a
felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető
leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek
kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.
A rendező feleségének
képregényéből adaptált Mi vagyunk a
legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen
stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos
útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig
is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a
hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi
szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem
pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát
alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt
(és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső
megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három
lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel
sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem
pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.
Moodysson ezúttal sem
erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a
komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a
kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez
járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely
elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai
végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti
útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa
hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági
házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak
róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 164 átlag: 5.44 |
|
|
|
|