|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégElátkozott generációCsejdy András
Wellcome to Hell, dübörög valami brutál trashmetál, a Pulp Fiction-ösre maszkírozott fád macának valaki tüzet ad egy halálfejes öngyújtóval egy Los Angeles-i klubban. Gregg Araki vállaltan felelőtlen és hirdetetten független rendező elkészítette kamasz trilógiájának második darabját, ami garantáltan heteroszexuális, bántóan színes, és szándéka szerint árulkodóan jellemző a ’90-es évek Amerikájára. Három fiatal vág neki kocsival a fluoreszkáló hardcore Kaliforniának, nyomukban levágott fejek, tőből kiszakított karok, amorf tetemek meg az FBI. Véletlenül szaladnak bele pofonokba, önvédelemből mészárolnak le hús és vér videójáték karaktereket, resztelt májat esznek puffasztott burgonyaszirommal és sajtkrokettel, mindig minden 6.66-ba kerül, bagóznak, bagzanak, nyomják a speedet, és fogalmuk sincs, mivégre történnek velük a dolgok, mi keresnivalójuk van a földön. No nem mintha ez zavarná Amyt, akiben boldog és boldogtalan korábbi kedvesét véli felfedezni, vagy X-et, a vad és idősebb szépfiút, aki sorvezető és bédekker a szexben, erőszakban járatlan szerelmesek számára. A legrövidebbet persze a csillogó tekintetű, naiv Jordan húzza, amikor is az amerikai himnusz hangjaira, svastikás mellkasú fitnessfasiszták rituálisan kivágják a filmből. 80 perc szoftpornó, obszcenitás és morbid állapotrajz a generációról, amelynek tagjaiból holnap, na jó, holnapután hivatkozott átlagemberek, szavazó polgárok, családapák és anyák lesznek. Feltéve, hogy megérik. Vacsora előtt, szeretkezés után, az érettségi bankettet követő sivatagi hetekben és jobb híján.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2252 átlag: 5.53 |
|
|
|
|