KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

A legyőzhetetlenek

Kockázat nélkül

Kovács Kata

Madarász Isti raftingos kalandfilmjében minden megvan, amit a tévés forma megkíván és az ötvenöt perces időkeret megenged.

 

Madarász Isti az MTVA tévéfilmes pályázatán nyert 63 millió forintból készítette el első egészestés filmjét, A legyőzhetetlenek című ifjúsági kalandfilmet, melyet az ünnepek alatt vetített a köztévé, több mint húsz, a Magyar Média Mecenatúra program keretében támogatott tévéjáték, ifjúsági film, animációs és ismeretterjesztő film mellett. A Morális bypass, az Előbb-utóbb és a Superdigital című kisfilmek rendezője műfaji érdeklődésű alkotó, a fantasztikum és az időcsavarok megszállottja, tervezett első nagyjátékfilmje is egy időugrós sci-fi (Hurok), sőt, kicsit még az országimázs-filmjei is eljátszanak az időmúlással (time-lapse). A legyőzhetetlenekben viszont az idő csupán az akciófilmes határidő-dramaturgia erejéig nyer jelentőséget, mint ahogyan maga a film is inkább Madarász tisztességesen elkészített tévés munkáinak sorát (Barátok közt, Hacktion) gyarapítja, semmint szerzői indíttatású vállalkozásaiét. Vállaltan leegyszerűsített, de izgalmas, drámai történet, látványos kulisszákkal: hat fiatal rafting túrára indul, ahol baj bajt követ, és a teljesítménytúra kihívásai életmentő akcióba csapnak át. A klasszikus csoportdinamika, az egoista profi és a kétkedő laikusok szembenállása és a romantikus szál révén minden szükséges elem a helyén van a filmben, mint ahogy a szereplők, kiváltképp a Terápia tornászlányaként ismert Sztarenki Dóra, a rendezőként és színészként is dolgozó Szabó Simon és az eddig főként színházi munkái alapján ismert Mátyássy Bence. A hiteles alakításokat működőképes dialógusok és a jó arányérzékkel kitöltött 55 perces játékidő egészítik ki. Megvan benne az ifjúsági kalandfilm predesztináltsága (eleve elrendelt happy end), de egyszerű, keresetlen szimbolizmusa a vadvízi közegtől a felnövés-történet rituáléjáig tökéletesen megállja a helyét. Az expedíciókról szóló drámák és kalandfilmek (például a hegymászó-filmek) többségével szemben nincsen magasabb szintű tétje: hősei csupán egy hétvégi kaland kedvéért indulnak neki a vizeknek, sem megszállottság, sem a nagybetűs Ismeretlen felfedezése nem a céljuk, a kényszerű erőpróba és a halálközeli élmény mégis új területekre, önmaguk felfedezéséhez vezet (felnövés-történet). A film semmit nem áldoz fel a közérthetőség oltárán, a konfliktus pontosan körülhatárolt, hősei ártatlan, törékeny fiatalok, akikért mindenki csak szurkolni fog, törvényszerű megmenekülésüket pedig már jó előre beígéri a film visszafogottsága (semmi explicit, semmi brutális). A legyőzhetetlenek konvencionálisan fogalmaz és pontosan betartja a műfaji szabályokat, az akción és a vadromantikán túl pedig nem is kíván többet nyújtani.

A hazai ifjúsági film megújulásának egyik kulcskérdése, hogy a zsánerre hagyományosan jellemző naivitásból (vagy épp: jólneveltségből) mennyit engedhet meg magának, amikor a célközönséget nagyjából úgy képzelhetjük el, hogy az amerikai és brit tévés teen flick-ek, az önironikus Glee, a nagyszájú Skins, a Disney-csatorna és Stephenie Meyer világa között kapcsolgat. Anélkül, hogy olyan szélsőségesen rebellis filmeket vennénk példának, mint mondjuk a Spring Breakers, elmondható, hogy a mainstream tinisorozatoknak és -filmeknek karakteres világa, domináns stílusa van, tempójuk és szabadosságuk pedig jócskán meglódult. A kérdés tehát az, vajon mennyire kifizetődő vagy közönségbarát ebben a műfajban a konzervativizmus, vagy éppen az egyedi látásmód visszafogottsága. Túlzás volna minden tévéfilmen Török Ferenc szerzőiségét (Koccanás, Apacsok), vagy éppen annyi drámaiságot számon kérni, amitől A vizsga kiválóan megállta a helyét a mozivásznon is, ugyanakkor A legyőzhetetlenekből talán éppen a hozzáadott érték hiányzik ahhoz, ami a rendező korábbi munkáinak ismeretében nem megalapozatlan elvárás: hogy több legyen becsületes iparos munkánál.

 

A legyőzhetetlenek – magyar tévéfilm, 2013. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Hegedűs Bálint és Madarász Isti. Kép: Marosi Gábor. Szereplők: Sztarenki Dóra (Gabi), Mátyássy Bence (Tomi), Szabó Simon (Győző), Fehér Balázs Benő (Zoli), Szegi Péter György (Tibi), Gárdonyi Fanni (Nóra). Gyártó: Szupermodern Stúdió. Támogató: Magyar Média Mecenatúra. Az MTVA bemutatója. 55 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 47-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11596