|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziCamille kétszerKovács Kata
Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.
A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie
Lvovsky a Camille-jal Francis Ford
Coppola Előre a múltba című filmjét
játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul
negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori
tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a
szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és
szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el
hasonlóakat.
A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok
cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel
(99 Luftballon, Walking on Sunshine,
Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő
története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr
ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket
hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer
ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként
nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése
és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy
Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és
abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie
Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia
díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok
visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille
még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés
élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 620 átlag: 5.5 |
|
|
|
|