|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA vad gyerekBaski Sándor
L’enfant sauvage – francia, 1970. Rendezte: Francois Truffaut. Szereplők: Jean-Pierre Cargol, Francois Truffaut. Forgalmazó: Fantasy Film. 83 perc. Truffaut-tól nem áll távol az antropológiai szemlélet, hőseit sokszor figyeli egy társadalomtudós tárgyilagosságával és kíváncsiságával. Ez a szemszög a legtisztábban a kevésbé kanonizálódott A vad gyermekben érvényesül, ahol maga Truffaut alakítja az emberi természet titkait kutató orvost, nyomatékosítva ezzel az önéletrajzi vonatkozásokat és a filmkészítői szerepre irányuló allegorikus olvasatokat. A történet alapjául Jean Itard francia orvos feljegyzései szolgáltak, aki az 1800-as évek elején magához vett egy erdőben nevelkedett, süketnémának tartott fiút. A Négyszáz csapás idegen felnőttvilágából menekülni igyekvő vadóc itt a szó legszorosabb értelmében vett vadállat, akit nem kevésbé frusztrálnak a rákényszerített szabályok és normák.
Truffaut nem bonyolítja felesleges dramaturgiai kanyarokkal a történetet, egy orvosi esetleírás objektivitásával dokumentálja a Victor civilizálására irányuló kísérleteket. A vad gyerek tehát nem klasszikus életrajzi film, nincs is valódi drámai íve és végkifejlete – nem derül ki, hogyan alakul a címszereplő további sorsa. A rendezőt, és a filmbéli orvost, az önmagában is izgalmas eset mellett az az alapvető morálfilozófiai kérdés izgatja, hogy az ember vajon természetétől fogva etikus lény-e. A kulcsjelenetben Itard próbára teszi Victor igazságérzetét, ok nélkül bünteti meg, hogy kiderüljön, a fiú tisztában van-e azzal, hogy méltánytalanul bántak vele. Reakciója megerősíti az orvos hipotézisét, egyben pozitív válaszként szolgál a film és Truffaut által feltett kérdésre.
Szikársága és látszólagos drámaiatlansága ellenére A vad gyerek nagyon is filmszerű, köszönhetően többek közt a Vivaldi-tételekre építő zenei sávnak és a Truffaut-val első ízben együtt dolgozó Néstor Almendros markáns fekete-fehér képeinek.
Extrák: előzetesek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 848 átlag: 5.61 |
|
|
|
|