KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1981/január

FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

A vad gyerek

Baski Sándor

L’enfant sauvage – francia, 1970. Rendezte: Francois Truffaut. Szereplők: Jean-Pierre Cargol, Francois Truffaut. Forgalmazó: Fantasy Film. 83 perc.

Truffaut-tól nem áll távol az antropológiai szemlélet, hőseit sokszor figyeli egy társadalomtudós tárgyilagosságával és kíváncsiságával. Ez a szemszög a legtisztábban a kevésbé kanonizálódott A vad gyermekben érvényesül, ahol maga Truffaut alakítja az emberi természet titkait kutató orvost, nyomatékosítva ezzel az önéletrajzi vonatkozásokat és a filmkészítői szerepre irányuló allegorikus olvasatokat. A történet alapjául Jean Itard francia orvos feljegyzései szolgáltak, aki az 1800-as évek elején magához vett egy erdőben nevelkedett, süketnémának tartott fiút. A Négyszáz csapás idegen felnőttvilágából menekülni igyekvő vadóc itt a szó legszorosabb értelmében vett vadállat, akit nem kevésbé frusztrálnak a rákényszerített szabályok és normák.

Truffaut nem bonyolítja felesleges dramaturgiai kanyarokkal a történetet, egy orvosi esetleírás objektivitásával dokumentálja a Victor civilizálására irányuló kísérleteket. A vad gyerek tehát nem klasszikus életrajzi film, nincs is valódi drámai íve és végkifejlete – nem derül ki, hogyan alakul a címszereplő további sorsa. A rendezőt, és a filmbéli orvost, az önmagában is izgalmas eset mellett az az alapvető morálfilozófiai kérdés izgatja, hogy az ember vajon természetétől fogva etikus lény-e. A kulcsjelenetben Itard próbára teszi Victor igazságérzetét, ok nélkül bünteti meg, hogy kiderüljön, a fiú tisztában van-e azzal, hogy méltánytalanul bántak vele. Reakciója megerősíti az orvos hipotézisét, egyben pozitív válaszként szolgál a film és Truffaut által feltett kérdésre.

Szikársága és látszólagos drámaiatlansága ellenére A vad gyerek nagyon is filmszerű, köszönhetően többek közt a Vivaldi-tételekre építő zenei sávnak és a Truffaut-val első ízben együtt dolgozó Néstor Almendros markáns fekete-fehér képeinek.

Extrák: előzetesek.