KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amador

Pálos Máté

Amador – spanyol, 2010. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Ramiro Civita. Zene: Lucio Godoy. Szereplők: Sonia Almarcha (Yolanda), Celso Bugallo (Amador), Fanny de Castro (Puri), Antonio Durán Morris (Samuel). Gyártó: Reposado Producciones / Mediapro. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 110 perc.

A kortárs spanyol művészfilm excentrikus auteurjei, Almodóvar, Luna és Medem árnyékában Fernando León de Aranoa halk szavú filmdrámái visszafogott érzékenységükkel és lírai-realista ábrázolásmódjukkal hívták fel magukra a figyelmet az ezredforduló környékén. A forgatókönyvíróként korábban főleg vígjátékokon edződött rendező a Barrio – Külvárosi utcákban (1998) és a Napfényes hétfőkben (2002) hitelesen ábrázolta a társadalom perifériáján tengődő külvárosi kiskamaszok kilátástalan unalmát vagy az ötven felé munkájukkal együtt büszkeségüket is elveszített férfiak kétségbeesését, és jó dramaturgiai érzékkel váltogatta a középpontba állított kisközösség tagjaihoz kötődő történetszálakat, a barátság univerzális értékére irányítva a figyelmet.

Noha a pénztelenség problémájának társadalmi dimenziója ezúttal kissé kidolgozatlan marad, az Amadorban ugyanilyen aprólékosan kiegyensúlyozott dramaturgiával beszéli el Marcela, a fiatal bevándorlólány drámáját, aki egy öreg haldokló férfivel kötött barátságból, majd meglepő módon a férfi halálából merít erőt ahhoz, hogy megoldja válságba jutott életét, és várandósan lelépjen tudatlanságban hagyott férjétől. Míg a finom humort sem nélkülöző forgatókönyv ügyes kihagyások, összetett mellékszereplők és kétértelmű jelenetek segítségével vezeti a nézőt az orránál fogva, fenntartva a nem túlságosan összetett sztoriban rejlő feszültséget, a korábbi filmek kellemesen melankolikus hangulata és jól eső humanizmusa az Amadorban túláradó költői szimbólumokká sűrűsödik össze. A rózsák illatáról, a felhők szépségéről, a sellőkről, Isten szégyenéről és életünk kirakósának elkallódott darabjairól szóló, a kelleténél többször ismételt eszmefuttatásokkal nem csak az a probléma, hogy bőven átlépik a giccshatárt, de ráadásul a banalitás árnyékát vetik egy különleges barátság átélhető történetére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10710