|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Mephisto-keringőPápai Zsolt
Mephisto Waltz – amerikai, 1971. Rendezte: Paul Wendkos. Szereplők: Jacqueline Bisset, Alan Alda, Barbara Parkins. Forgalmazó: Fantasy Film. 109 perc. A hatvanas–hetvenes évek fordulójának válságkorszakában boldog-boldogtalan készíthetett filmet Hollywoodban, és számos alkotó tûnt fel a semmibõl, majd tûnt el a semmibe. A tévérendezõ Paul Wendkos sok társához hasonlóan csak rövid ideig lubickolt a fõsodorban, hiszen a gyorsan változó áramlatok hamar partra vetették. Három hollywoodi nagyjátékfilmje között A Mephisto-keringõ volt az utolsó, ami ugyan nem a korszak legjobb mozija, de nincs híján az értékeknek.
A Rosemary gyermeke ihlette mese lényegében arról szól, hogy a Sátán miként keríti hatalmába a hiúságtól, féltékenységtõl és kéjvágytól fertõzött embert, mindazonáltal A Mephisto-keringõben – Polanski mestermûvével összevetve – kicsit akadozó a cselekményvezetés és a színészek is gyengébbek. Ezekért kárpótol viszont a fordulatos történet és a míves – igaz, némi modorosságtól sem mentes – anyag-megmunkálás. Wendkos az események tárgyalása során nagy erõfeszítéseket tesz arra, hogy belemásszon a nõi fõszereplõ pszichéjébe, és az ott zajló folyamatokat hatalmas technikai arzenál mozgósításával igyekszik bemutatni. Torzító optikákat és szûrõket használ, fátylakkal alakítja sejtelmesebbé képet, markáns színstilizációval és lassításokkal él. A hatást a lidérces kísérõzene teszi teljessé, amit Jerry Goldsmith Liszt-mûvek (Mephisto Waltz; Haláltánc) motívumaiból alkotott.
A Mephisto-keringõ a magát keresõ Hollywood tipikus terméke. A témája látszólag újszerû, a kivitelezése merész – az eredetiségnek és a szolgai trendkövetési vágynak különlegesen izgalmas hibridje.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1120 átlag: 5.61 |
|
|
|
|