KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1981/január

FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

A furcsa srác

Nagy V. Gergő

Cyrus – amerikai, 2010. Rendezte: Jay és Mark Duplass. Szereplők: John C. Reilly, Marisa Tomei, Jonah Hill. Forgalmazó: InterCom. 94 perc.

Az észak-amerikai független szcénában lassan egy évtizede tart a doku-reál reneszánsza, ami jószerint fiatal balfékekről regélő, zsebpénzen összetákolt, dialógcentrikus műveket jelöl. A Dogma-mozgalom által megihletett indie-direktorok saját ingerszegény közegüket panorámázzák tüntetően amatőr modorban – s ezen formula sikerét mutatja, hogy Jay és Mark Duplass, a motyogó szereplők miatt mumblecore-nak becézett irányzat emblematikus rendező-párosa tavaly már tisztes költségvetésből és A-listás sztárokkal dirigálhatta le soros opuszát.

A Furcsa srác egy kétségbeesett, negyvenes lúzerről mesél, aki végre összejön egy nővel, hogy aztán annak huszonéves, elefántméretű fiával kelljen megküzdenie a szexis asszony kegyeiért. A bumfordi pótpapa és a tohonya mostohafiú háztáji csörtéje szerény tréfákkal és mérsékelt izgalmakkal szolgál, s főként a csinos mama és a gólemszerű gyermek bizarr viszonya teszi érdekessé, Duplass-ék azonban nem mernek messzire menni a vérfertőzéssel való viccelődésben. Máskülönben aligha látszik filmjükön a nagystúdiós háttér, hiszen éppolyan fapados a látvány és majd’ annyira lazán skiccelt a történet, mint korai munkáikban – ugyanakkor a rokonszenves közvetlenség is megmaradt. Imbolygó kézikamera fürkészi a zavart színészarcok rezdüléseit, s az improvizált szcénák kínosan üres dialógjait a révült tekintetű óriáscsecsemő fenyegető jelenléte telíti feszültséggel. Bár a Furcsa srác a zárlatra (kivált néhány közhelyes fordulat és a gyéren motivált, gügye végjáték miatt) Hollywood-konform rom-kommá silányul, legjobb pillanatai a családon belüli szorongást ragadják meg – ami ebben a zsánerben jócskán felforgatónak tetszik.

Extrák: kimaradt jelenetek és előzetes.