|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDMarsbéli krónikák I–III.Sepsi László
The Martian Chronicles – amerikai, 1980. Rendezte: Michael Anderson. Szereplők: Rock Hudson, Gayle Hunnicutt. Forgalmazó: Fantasy Film. 300 perc.
Ray Bradbury az ötvenes években megjelent, regénynek álcázott novellafüzérét a nyolcvanas évek fordulóján kortársa, a többek között Spielberg Párbaja alapjául szolgáló novellát és a Legenda vagyokot is jegyző Richard Matheson idomította a kisképernyő követelményeihez. A Marsbéli krónikák Michael Anderson (1984) által rendezett, háromszor száz perces tévésorozat-verziója – melynek első része a sikertelen Mars-expedíciók, középső epizódja a kolonizáció folyamatának, zárlata pedig mindkét civilizáció pusztulásának történetét meséli el – ezáltal képviseli az amerikai fantasztikus irodalom két meghatározó alakjának sajátos együttműködését. Az adaptáció során éppen az veszett el, ami Bradbury munkásságának esszenciáját adja: Matheson átiratában Wilder ezredes személyében kiemel egy főhőst a széttartó epizódok forgatagából, lenyesegeti az eredeti lírai intermezzóit és az egyéb elkalandozásokat, hogy mindvégig csupán a két civilizáció interakciójára koncentrálhasson, egyúttal a Legenda vagyok tanulságaihoz hasonlóan hangsúlyozva a „másik” fogalmának relativitását. Ezzel egy időben a tévéverzió direkt aktuálpolitikai áthallásokkal is gazdagodott: míg az eredeti szöveg, elsősorban Bradbury melankolikusan filozofikus, és ezáltal mindvégig az univerzalitások szintjén mozgó közelítésmódjának köszönhetően következetesen távol maradt a nemzetközi helyzetre adott reflexióktól, addig a hidegháború talán legsötétebb éveiben készült adaptáció már a két kultúra harcának motívumán túl is leütögeti a felröppenő labdákat. A poszt-apokaliptikus sci-fik zsánerébe besoroló harmadik epizód már ezer szállal kötődik az ugyanezen években készült atomcsapás-filmekhez: az idegen bolygón is a végóráit élő emberi civilizáció és a maroknyi túlélő eszképizmustól hajtott végső gesztusai a hidegháború ihlette tömegfilmek legkeserűbb jelenetei közé tartoznak. Az amerikai pionír-szellemiség Matheson árnyalatnyival pesszimistább felfogásának köszönhetően az eredetinél is direktebb módon kerül idézőjelbe, s habár a zárlatban újra átviláglik Bradbury szívmelengetően humanista gondolkodásmódja, ezúttal vajmi kevéssé enyhíti a két világ pusztulásának krónikájából kibontakozó, komor kor- és emberképet.
Extrák: előzetesek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1519 átlag: 5.4 |
|
|
|
|