KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Testvérek

Tüske Zsuzsanna

Brothers­ – amerikai, 2009. Rendezte: Jim Sheridan. Írta: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen történetéből David Benioff. Kép: Frederick Elmes. Zene: Thomas Newman és Bono. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Tommy Cahill), Natalie Portman (Grace Cahill), Tobey Maguire (Sam Cahill), Clifton Collins Jr. (Cavazos őrnagy), Sam Shepard (Hank Cahill). Gyártó: Palomar / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.

Francia, japán és még számos idegen alapú remake tanúskodik Hollywood – sok esetben károsnak bizonyuló – szenvedélyéről, az újrahasznosításról. Az álomgyári nagyiparosok ezúttal a messzi északra vetették figyelmüket, hogy a kiváló érzékkel és kellő érzékenységgel megformált darabokból álló melodráma-kollekció egyik legragyogóbb ékkövét fényezzék át.

A Testvérek esetében a szerelmi háromszög tagjai szinte kamaszok a Testvéred feleségét főszereplőihez képest, azonban az alaptörténet tökéletesen megegyezik a dán alkotáséval: a példás családapa és a kiváló katona szerepe között ingadozó Sam-et Afganisztánba küldik – visszatérését egész családja, főleg szerető felesége, Grace és két gyermeke várja izgalommal. Amikor értesülnek róla, hogy Sam gépe egy akció során lezuhant, a család tagjai összeomlanak és kénytelenek újraértelmezni szerepeiket. Így tesz Sam öccse, a börtönviselt, apja által lenézett Tommy is, aki sógornőjét támogatva új emberré válik. Kapcsolatuk az idő múlásával egyre gyengédebb lesz, majd Grace egy nap jó híreket kap halottnak hitt férjéről, ami újabb kemény próba elé állítja mindnyájukat.

A drámában jártas Jim Sheridan (A bal lábam, Apám nevében) filmje jórészt – szó szerint is – szöveghű másolata Susanne Bier eredetijének, így a dicsőség bizonyos tekintetben továbbra is a dán rendezőnőé és forgatókönyvíró társáé, a sokoldalú Anders Thomas Jensené marad. A David Benioff és Sheridan együttműködése nyomán keletkezett új elemek kevéssé kecsegtetőek: leginkább az olyan tipikus remake-tünetek illusztrációi, mint a túlmagyarázás, egy-egy kiemelt motívum megsokszorozása, felerősítése, ami jelen esetben a hangsúlyok szándékos eltolásával is jár – főleg ami a sátáni tálibok kínzássorozatának bemutatását illeti – így az újrajátszás végül nem több, mint lehetőség Hollywood titánjainak jutalomjátékára, valamint arra, hogy a légüres reménytelenség szófoszlányai egyetlen, jól artikulált felismeréssé formálódjanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10114