KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sunshine

Vízer Balázs

Sunshine – amerikai, 2007. Rendezte: Danny Boyle. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin Kulcher. Zene: John Murphy, Karl Hyde. Szereplők: Chris Evans (Mace), Cillian Murphy (Capa), Rose Byrne (Cassie), Michelle Yeoh (Corazon). Gyártó: DNA Films / MPC. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Szép dolog a különböző műfajok közti szabad átjárás, akár bravúrok is születhetnek belőle a megfelelő kezekben, és ha valaki, Danny Boyle képes az ilyesmire. Legújabb filmje imponáló alkotás – mégis meghökkentő kudarc.

A Sunshine egy nagyszabású Nap-expedíció története, melynek célja egy hatalmas bomba eljuttatása a haldokló égitestre, hogy felrobbantásával újra beindítsák az energiatermelést. Amikor megismerjük a nyolcfős legénységet, már tizenhat hónapja vannak eseménytelen útjukon a kissé balszerencsésen Ikarusz II.-nek nevezett űrhajó fedélzetén – kezdenek is begolyózni. Amikor egyikük kisebb számítási hiba miatt kárt okoz védőpajzsukon, és egy másik úrhajó vészjelzéseit észlelik, olyan katasztrófasorozat indul be, amely egyre váratlanabb fordulatokat tartogat, beleértve egy irritáló stílusváltást is.

Merthogy a kezdet és a film első kétharmada minden tudományos hókuszpókusz ellenére inkább a Solarist idézi, és legfeljebb kiindulópontjában rokon az olyan űrkatasztrófa-mozikkal, mit az Armageddon vagy a Mag. Bár megkapjuk az összes sci-fi klisét – veszélyes űrséta, beszélő komputer stb. -, a látvány egyszerre lenyűgöző és költői, ráadásul szerves része a történetnek. Ráadásul olyan színészeket kapunk, mint Cillian Murphy és Michelle Yeoh, de már itt van egy kakukktojás, a kommersz és tehetségtelen Chris Evans (Fantasztikus négyes), aki aztán szépen le is húzza a filmet, még mielőtt az váratlanul átmenne slasher horrorba. Mert átmegy, a fene érti, hogy miért! Pedig olyan szépen indult...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8958