KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Führer nevében

Harmat György

 

Ez a film felnőttnek tekinti nézőit. Felnőttnek lenni nehéz. Nem könnyű végignézni A Führer nevében iszonytató (bár többnyire nem ismeretlen) képeit, végighallgatni nácik irataiból okosan csoportosított, önmagukat leleplező szövegeit. Nem könnyű szembenézni... mivel is? Ha csupán múltunkról lenne szó, nem éreznénk ilyen erősen: érintettek vagyunk.

Lydia Chagoll rendező éppen a folyamat öntörvényű megmutatásában jeleskedik: hogyan lesz a Führer isteni csalhatatlanságának, a tiszta germán vér kiválasztottságának eszméjéből, a másság jogának megtagadásából szükségszerűen népek irtása, a gázkamrák borzalma. A film kép és kép, kép és szöveg kontrasztjára épülő szerkesztésmódja hagyományosnak mondható. Teljesen eredeti viszont, ahogy az alkotók egyetlen mondat saját kommentárt sem fűznek ahhoz, amit látunk: a kísérőszöveg kizárólag náci dokumentumokból áll. A képi anyagban pedig ritkán vagy sosem látott, nemzetiszocialista szellemű karikatúrák, tankönyvillusztrációk is szerepelnek. A német ifjakba sulykolt szentenciák önmagukért beszélnek: „Hitler népünk első katonája.” „Szeretlek, mint apámat és anyámat.” „Ne óriásokról és törpékről mesélj nekem, anyu, hanem Adolf Hitlerről!” „A zsidónak más az orra, más az arca, másképpen gondolkodik. A zsidó parazita, kufár, uzsorás, bűnöző.” „Az elmés nyápicnál értékesebb a kevésbé művelt, de testileg egészséges ember.”

A rendezőnő az egykori tanulóifjak sorsában megtalálta azt a pontot, amely köré szervezve (ha eddig nem értettük volna) érthetővé válik a fasizmus tömeghatása. A fasiszták szemében – gyerek és gyerek között óriási a különbség. Ennek megfelelő a bánásmód is: kemény, egészséges nevelés, napfény, táplálkozás az „übermensch”-gyerekek számára, koncentrációs tábor, fogda, botütés, gázkamra az „untermensch”-gyerekeknek. A nácik precízen számolnak. Ha a lágerlakókat lágerkörülmények között dolgoztatják, az átlagos élettartam kilenc hónap. Az ellátási költségből le kell vonni a „hullák észszerű értékesítésének” összegét. S ha az ellátás „lehetetlenné válik”, jöhet a Cyklon-B.: „Gördülékenyebbé kellett tennem az Auschwitzban folyó megsemmisítést.”

A filmben zörejek nincsenek, a zene minimális, sok az állókép. A látvány és a szöveg szikáran, keményen hat. Az anyag logikus elrendezése azonban érzelmekből fakad és érzelmeket szül. Kár, hogy A Führer nevében nem alámondással, hanem feliratos változatban jut a nézők elé. Hiszen így kevés az esélye, hogy a tévé képernyőjére kerüljön, ahol pedig helye lenne. Holott jó volna, ha sokaknak lenne módja megérteni igazi közlendőjét: a fasizmus nem korhoz és nemzethez kötött. A folyamat lejátszódhat bármikor, ha kijelentjük, hogy „a Führernek mindig igaza van”, ha emberek csoportjáról megállapítjuk, hogy”e pokolbéli fajnak nincs joga a létezéshez.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6434