KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tangó

Tamás Amaryllis

 

A zajos Élet, a nagybetűs Történelem Saura Tangójában a próbateremben, a színpadon zajlik. Virtuózak a táncok, mívesen szépek a képek – a film kerettörténetén viszont – talán épp az artisztikus, arisztokratikus, intelligens elbeszélésmód miatt – megtörik a lendület. Aki olyasfajta izgalmasan dokumentált szerzői öngyötrelmet, revelációt vár, mint a Mindhalálig zene máig érvényes lüktetése, menthetetlenül csalódik. Ez egy régimódi, nem szenzációra törő, lassan hömpölygő, ha tetszik, „polgári” film – egy művész, a művész hétköznapi lényéről. Emberléptékű szenvedéséről, magányáról, elveszettségéről, a műhelymunka három műszakjáról – azokról, akik botrányok nélkül, mellőzve az önsztárolást, az imidzs-építést, teszik a dolgukat. Nem háborúznak, nem tüntetnek, nem ármánykodnak, nem „lobbyznak”, nem lépnek frigyre nevelt lányukkal, nem nyilatkozgatnak okkal-ok nélkül. Akiket az élet és halál dolgai nem kimódolt antiművészetre, hanem egyszerű párhuzamokra inspirálnak. Saura filmbéli alteregója és alkotótársai nem biológiai gondolkodógépek, de valami csendes és mély önfelfedezés útján egységesebb látomásuk alakul ki önmagukról, a valóságról, az egyetemes, mindent átfogó spiritualitásról. A folytonos kreativitás és alázat – művészetük – megmenti civil lényüket a nyerseségtől, otrombaságtól. Szenvedély, mértékletesség, arányérzék, határok – ez a tangó. A Tangó pedig olyasfajta ritka film, ahol az esztétikum – Storaro operatőri remeklését díjazták Cannes-ban -, a gondolat, a szándék nem sugall erőszakot, durvaságot. Ideális forma annak tisztánlátásához, hogy az élet rendületlenül létezni akar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4552