KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vénusz szépségszalon

Vincze Teréz

 

Audrey „Amélie” Tautou – a művészmozik serény filmrajongói között van-e, ki e nevet nem ismeri? Sőt, megkockáztatom, a hír már a multiplexek látogatóihoz is eljutott: miszerint van a franciáknak egy saját, őzike szemű Audrey Hepburnjük, aki Jeunet filmjével, az Amélie csodálatos életével körülbelül úgy robbant be a világsztárok közé, mint a másik Audrey pontosan 50 évvel ezelőtt a Római vakációval az Oscar-díjosztásra. Most pedig megérkezett a magyar mozikba Audrey Tautou első filmje is! Bizonyára ez az a mondat, ami A Vénusz szépségszalon című 1999-es francia film reklámkampányában manapság a leghatékonyabban alkalmazható, mindamellett némileg félrevezető. Tautounak a filmben nyújtott alakítása – melyért megkapta a legkiemelkedőbb új tehetségnek járó francia César-díjat – valóban kedves és szívmelengető, de véleményem szerint nincs dobogós helyen a film erényeit tekintve. Ez persze azt is jelenti, hogy az erények számosak és meggyőzőek.

Kicsit aggódva írom le – lévén a mai magyar filmkritikai közbeszéd kifejezetten „nem-telen” jellegű –, hogy itt egy pompás női filmről van szó. Egy női rendező (nem ettől női film!) rendkívül érzékenyen, gyarlóságukban is szerethető, emberi (női) figurákat teremt (közeledünk a női filmhez) úgy, hogy – bár felvillantja a sztereotípiákat (a nimfomán férfisanyargató, az exhibicionista, az apafigurát kereső melegszívű naiva) – lehetőséget teremt a szereplők tipikusan nőies vágyaival és álmaival való nézői azonosulásra, melyektől alkalmanként a romantika sem áll távol (női film!). A forgatókönyvet is részben jegyző filmrendezőnő, a remek főalak (Nathalie Baye) és a kiváló mellékszerepek mögé merész neonrózsaszínekből és neonkékekből babaház-atmoszférát varázsolva bizonyítja az esztétikai machiavellizmus alapszabályát: a jó cél szentesíti az eszközt. (Egyébként a női filmek nem csak nőknek szólnak!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2344