KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Interjú Istennel

Roboz Gábor

An Interview with God – amerikai, 2018. Rendezte: Perry Lang. Írta: Ken Aguado. Kép: Frank Prinzi. Zene: Ian Honeyman. Szereplők: Brenton Thwaites (Paul), David Strathairn (A férfi), Yael Grobglas (Sarah). Gyártó: Giving Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 97 perc.

 

Világos, hogy ha egy rendező a visszhangtalan játékfilmes bemutatkozását követő több mint húsz évben közel ötven tévésorozaton dolgozott, a mozivászonhoz való visszatérésénél nem érheti be kispályás koncepcióval. Innen nézve teljesen érthető, hogy Perry Lang tavalyi egészestése – amelynek forgatókönyvét a korábban főzőshow-kreátorként induló Ken Aguado írta – szokatlan témát választ: egy fiatalember egy park asztalánál interjút készíthet a vele szemben helyet foglaló Istennel. Az értelemszerűen New Yorkban játszódó cselekmény főhőse egy hitevesztett, Afganisztánt is megjárt újságíró, aki súlyos párkapcsolati krízise idején jut a nem mindennapi lehetőséghez, hogy három félórás etapban kérdéseket tehessen fel a Mindenhatónak, aki egy fess hatvanas férfi alakjában jelenik meg.

Az Interjú Istennel pontosan azt kínálja, amit az alapötlet ismeretében egy kisiparosok által jegyzett, másfél órás amerikai produkciótól várhatunk: Cormac McCarthy helyett átlagos középiskolai filozófiaórákat idéző eszmecseréket, ahol szinte minden kötelező kérdés elhangzik, és valamilyen válaszokat is kapunk, de meglepetésekre sem esztétikai, sem teológiai értelemben nem érdemes számítanunk. Lang tételfilmjén nem érződik, hogy jól körülhatárolt célközönségén túl is lenne ambíciója parázs vitákat gerjeszteni, inkább csak meglévő meggyőződések megerősítésére tűnik alkalmasnak, bár esetleg azok is üdvözölhetik, akik már régóta hisznek benne, hogy az örök mellékszereplő David Strathairnnek közel negyven évnyi gürcölés után kijárt már egy igazán nagy szerep.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14067