KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Claire Darling utolsó húzása

Fekete Tamás

La dernière folie de Claire Darling – francia, 2018. Rendezte: Julie Bertuccelli. Írta: Lynda Rutledge regényéből Marion Doussot, Mariette Désert és Sophie Fillières. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Catherine Deneuve (Claire), Chiara Mastroianni (Marie), Laure Calamy (Martine), Samir Guesmi (Amir). Gyártó: Les Films du Poisson. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 94 perc.

 

Claire Darling hosszú évek óta magányosan él valahol egy francia kisvárosban, abban a családi házban, amit egykor négyen laktak, mostanra viszont egyedül a szobákban maradt tárgyak maradtak neki társként. Az asszony egy nap úgy érzi, elérkezett számára a búcsú ideje, kitakarítja hát a házat, az udvarra szórva szinte mindent, ami egykor fontos volt neki – filléreket kérve csak mindenért, ami évtizedeken át élete része volt. A hírre a település minden lakója odasereglik, kisvártatva pedig Darling rég nem látott lánya is megjelenik.

A pályáját többek között Kie¶lowski, Tavernier és Joszeliani asszisztenseként kezdő Julie Bertuccelli rendezői munkásságában a dokumentumfilmek mellett eddig csupán három nagyjátékfilm szerepel, rendszeresnek tűnő 7-8 éves kihagyásokkal. A Mióta Otar elment-hez és A fához hasonlóan ezúttal is egy többgenerációs, ám csonka család áll a középpontban, ahonnan ismét a férfiak hiányoznak, a hősnő pedig ezúttal is egy visszavonhatatlan határátlépés előtt áll, amelynek kapcsán számot kell vetnie múltjával. Bertuccelli az emlékfoszlányokat a ház egykori kedves tárgyaival köti össze; az előkerülő elefántos óra és Monet-kép azonban nem kizárólag Darling emlékeit csalogatja elő, hanem mindazokét, akik valaha kapcsolatba kerültek mindezekkel az ereklyékkel. Így a film maga is olyanná válik, mint egy nagy kirakodóvásár, ahol nem egy kikiáltó vezeti elő a tárgyakkal egybenőtt emlékeket, hanem a néző szabadon, személytől és időtől függetlenedve mozog a közkinccsé lett portékák között. Ám sajnos pont ez okozza a Claire Darling vesztét is: a sok-sok apró személyes élmény nem áll össze egyetlen nagy történetté, a mindent megváltoztató múltbéli, kettős tragédia ugyanúgy árván hever magában, megértésre és részvétre várva, mint a főhősnő búcsúja – a sok értékes tárgy alapján nem lehet rekonstruálni egykori tulajdonosuk teljes portréját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14065