KritikaRemélem legközelebb sikerül meghalnod :)Magányos kamaszokCzirják Pál
Magukra hagytuk a kamaszokat. Mintha végletesen individualista
társadalmunk szerkezetébe kódoltan hordozná saját jövőjének felemésztését.
Amikor a család is, az
iskola is formálissá válik, marad az online közösségi terek párhuzamos
valósága, melynek farkastörvényeire azonban lehetetlen felkészülni. A szülő a
napi hajtás után hazaérve már képtelen odafigyelni gyermeke lelki rezdüléseire,
nincs ideje meghallgatni a történeteket, legfeljebb számonkérni, követelni tud;
a tanár az iskolában nem ösztönöz, nem kérdez, örül, ha a szokásos darálóban a
tananyagot sikerült így-úgy leadnia. A barátokkal folytatott elmélyült, világmegváltó
beszélgetések, a közös élmények helyét pedig észrevétlenül veszi át a virtuális
közösségi élet sokcsatornás háttérzaja, amelyben néhány percre bármi fontossá
válhat, de semmi sem fontos igazán. Miközben a kamaszlét legalapvetőbb
késztetése az egymáshoz és önmagunkhoz vezető utak keresése. Így viszont a
tizenévesek végül legelemibb problémáikkal maradnak szorongatóan egyedül.
A kamaszkori magány
örvénye adja Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjének alapmotívumát. És bár a
téma akár veretes művészfilmet is ígérhetne, a darab úgy tud erről a súlyos
problémakörről beszélni, hogy közben a néző előtt egy pszichothrillerrel kevert
szerelmi melodráma feszült képei peregnek, amely első percétől magával ránt, és
nem is ereszt el az utolsóig. Az alkotás megadja a szereplőkkel való
együttlélegzés mágikus élményét, ami itt egyszerre köszönhető a jól megírt
karaktereknek, az érzékeny színészvezetésnek és a gondosan felépített képi
világnak. Schwechtje csalhatatlan érzékkel válogatta össze szereplőit, ami
kamaszok között játszódó fikciós mű esetében különösen nagy bravúr. A
cselekmény gimnazista főhőseit megformáló fiatalok – Herr Szilvia, Vajda
Kristóf, Rácz Dávid – hitelesen oldják meg a legnehezebb jeleneteket is;
mellettük Polgár Csaba, Rezes Judit, Schell Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál
nyújt élvezetes alakítást.
A Remélem legközelebb
sikerül meghalnod :) magabiztos rendezői debütálás. Igaz, a megfogalmazás
megtévesztő lehet, hiszen Schwechtje mögött már jelentős rövidfilmes munkásság
áll. Ennek tapasztalatai a nagyjátékfilmbe is átszűrődnek. A határhelyzetek
iránti fogékonyság, a váratlan fordulatokra épített dramaturgia és a szerkezeti
tudatosság nyilvánvaló példáit nyújtják e folytonosságnak. Rejtettebb
kapcsolatot jelent a szürrealitás, a groteszk, a bizarr visszatérő felbukkanása
a történetvilágokban, ami egyes rövidfilmek (Az alma; Ünnep; Porcukor;
A pingvinkonstrukció) és a nagyjátékfilm esetében egyaránt az elbeszélés
fokozatos áthangolásával valósul meg, azt sugallva, hogy a szürreális magának a
hétköznapi valóságnak válik részévé.
Voltaképp az emberi
kapcsolatok virtualizálódásából adódó határhelyzetek hordozzák magukban a
szürrealitás élményét. Ebből a szempontból tekinthető a nagyjátékfilm
legközvetlenebb előtanulmányának a Porcukor, illetve a rendező egy korai
dokumentumfilmje, a Szerelmi vallomás. Mindkettőben megmutatkozik a
virtuális térben megváltozó játékszabályok visszahatása a szereplők személyes
integritására, illetve az ennek elvesztéséből adódó sérülékenység, amely végső
soron a társadalmat alkotó emberi közösségeket kezdi ki. Mindez a Remélem...
történetében a család és az iskola diszfunkcionalitásának feltárásával bővül
teljes körképpé.
Nehezen lehetne ennél
aktuálisabb problémakört találni. Ezért is érthetetlen, miért nem szavazott
bizalmat a Filmalap döntőbizottsága Schwechtje filmtervének – a rendező
nyilvánvaló szakmai felkészültsége ellenére sem. Persze pont az elkészült
alkotás bizonyítja, hogy van élet az egykapus támogatási rendszeren kívül is. A
szerényebb költségvetés ezúttal szerencsére egyáltalán nem hagyott nyomot a
végeredményen, hiszen mind a forgatókönyv, mind a casting több mint
professzionális minőségben valósult meg, Herbai Máté képei pedig éppoly
szuggesztívek, akár a Testről és lélekről esetében. A kérdés csak az,
mennyit kell várniuk az alkotóknak a következő lehetőségig.
Remélem legközelebb
sikerül meghalnod :) – magyar, 2018.
Rendezte és írta: Schwechtje Mihály.
Kép: Herbai Máté. Vágó: Kővári Szabolcs. Hang: Madácsi Imre. Producer: Pusztai Ferenc, Petrányi Viktória. Szereplők: Herr Szilvia (Eszter), Vajda Kristóf (Péter), Polgár Csaba (Csababá), Rácz Dávid (Beni), Lénárt Judit (Adri). Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média. 100 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
