KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Űrvihar

Andorka György

Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált, jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.

Devlin a formulát ezúttal nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat. Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel, tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13459