KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

James Ponsoldt: A Kör

Az utópia öröme

Sepsi László

A puhafedelű adaptáció a közösségimédia-függőségről.

 

„Hogyan magyarázná el a Kört a nagymamájának?” – hangzik el a kérdés James Ponsoldt filmjének azon jelenetében, amikor a súlyozottan hátrányos helyzetű hősnő részt vesz egy állásinterjún. Természetesen a kissé naiv, ugyanakkor talpraesett, intelligens és jó szándékú Emma Watson – akinek regénybeli verziójáról mindez kevésbé mondható el – kivágja magát a helyzetből, de a HR-es rutinfeladat kellemetlen szelleme mindvégig ott lebeg Dave Eggers bestsellerének adaptációja felett. A nagymamákhoz kapcsolódó előítéletei mellett A Kör saját nézőjét is olyan emberfajtának tekinti, aki csak lassan és tagoltan előadott sarkos világmagyarázatokat képesek felfogni, melyeket az addigi bevett életmód végével kecsegtető kiadós rémisztgetés húz alá.

James Ponsoldt karrierje 2013-ban lódult meg Az élet habzsolva jó részeges coming-of-age sztorijával, és a rendező azóta is az ott bevált stratégiát alkalmazza. A viszonylag sikeresnek, vagy legalább elismertnek mondható könyvek nagyjából hűséges adaptációi (Tim Tharp The Spectacular Now-ja után David Lipsky és David Foster Wallace interjúkötete következett, majd Eggers A Kör-je) eleve bírnak némi előre szavatolt presztízzsel, így az igazán látványos bukás lehetősége elviekben – habár A Kör eddigi fogadtatása épp ezt cáfolja – csekély. Az Eggers regény ebből a szempontból pazar alapanyag egy Ponsoldt-féle adaptátornak. Úgynevezett fontos, az egész nyugati társadalmat izgató problémáról szól, fellelhetőek benne egy jól körülhatárolható identitásmintázat jellemzői (a „tehetséges, de terhelt vidéki srác”, „a nyegle, mindent agyonbeszélő csúcsértelmiségi” után ez most „a multiban a szebb jövőt látó huszonéves lány”), ráadásul a hősnő közösségimédia-függősége könnyedén párhuzamba állítható a rendezőt az Off the Black című debütfilmje óta kísérő alkoholbeteg-tematikával. Hogy ez a látszólag mennyekben köttetett frigy végül mégis művészi kudarcba torkollik, az csak részben indokolható az alapanyag silányságával. Habár Eggers könyve egy másodvonalbeli young adult regény bumfordiságával megírt tanmese a privát szféra árucikké válásáról a kapitalista médiacégek karmai közt, azt a folyamatot legalább logikusan végigvitte, ahogyan utópiából disztópia, idealista munkavállalóból a hatalom agymosott avatárja válik. A filmverzió épp ennek az ívnek a felvázolásáról mond le, és a legnagyobb fordulóponttól kezdve – a hősnő volt barátjának halála – radikálisan át is írja a cselekményt, aminek két igen könnyen körülhatárolható funkciója van. Egyrészt, megakadályozza, hogy a hősnő egyértelműen negatív karakterré váljon (a regényben Mae bíztatja a technofób munkásfiú után indított hajtóvadászat résztvevőit; a filmben próbálja leállítani őket), másrészt nem csak a főszereplőt, de a kukkoló online csürhét is felmenti bármiféle felelősség alól, végül egyszerűen a gigacég vezetőiben jelölve ki a leleplezendő gonosztevőket, akik saját önös érdekeik miatt térítették el a megfigyelésalapú szép új világ kiépülését. Miközben az új világrend kiteljesedik a film zárlatában – ezzel azt sugallva, hogy a technikai fejlődésből fakadó társadalmi változások elkerülhetetlenek –, a könyv befejezésével ellentétben ezt pozitív előjellel teszi, a záróképeken elhatalmasodik az utópia mérsékelten gyanús öröme. Így A Kör filmváltozata amellett, csaknem kritikátlanul emeli át a közösségi oldalak örömelvű, a „pozitív gondolkodást” szorgalmazó ideológiáját a filmvászonra (például azáltal, hogy nem firtatja a kollektíva felelősségét), világábrázolása is a szigorúan szabályozott közösségi oldalak jellegzetes sterilitását követi. Míg például a hősnő a regényben szexuálisan aktív karakter, a filmverzió még csak nem utal olyan időtöltéseire, amelyek képei fennakadhatnának az Instagram tartalomszűrőjén (miközben a vég kezdetét itt is a szülők véletlenül kilesett pásztorórája jelenti). A közösségi média kritikájának szánt Kört végül bekebelezi a közösségi média esztétikája: Ponsoldt filmje egy percig sem hagyja felfesleni a céges bulik partyfotóiból, sportélményekből, feldolgozhatatlan mennyiségű kommentből és közösen utált bűnbakokból összeálló képáradatot. Még a végén felkavarná az ideggyenge nagyanyóként elképzelt nézőt.

 

A Kör (The Circle) – amerikai, 2017. Rendezte: James Ponsoldt. Írta: Dave Eggers, James Ponsoldt. Kép: Matthew Libatique. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Emma Watson (Mae Holland), Tom Hanks (Eamon Bailey), Karen Gillan (Annie), John Boyega (Kalden), Ellar Coltrane (Mercer). Gyártó: Imagenation Abu Dhabi / Likely Story. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13239