KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mélytengeri pokol

Huber Zoltán

Deepwater Horizon – amerikai, 2016. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan és Matthew Sand. Kép: Enrique Chediak. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg (Mike), Kurt Russell (Harrell), John Malkovich (Vidrine), Kate Hudson (Felicia), Gina Rodriguez (Andrea). Gyártó: Summit Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 108 perc.

 

A digitális képalkotás brutális előretörésével a letaglózó látványban utazó katasztrófafilmek is törvényszerű másodvirágzásukat élik. A műfaj tálcán kínálja a gigászi pixelorgiák lehetőségét és azok a legtöbbször át is veszik az uralmat a forgatókönyvek logikája felett. A Deepwater Horizon tengeri olajfúró torony 2010-es balesetét feldolgozó Mélytengeri pokol alkotói szerencsére nem esnek ebbe a hibába, az öncélú romboláspornó helyett az extrém helyzetben helytálló figurákra koncentrálnak. A film már-már dokumentarista igénnyel rekonstruálja a valóban megtörtént eseményeket és ehhez a hetvenes évek klasszikusait használja sorvezetőnek. Tablószerűen megismerjük a kétkezi szerelőket és a pénzéhes vállalati embereket, akik a profit démonától hajtva nem hallgatnak a józanabb szereplőkre és előidézik a tragédiát. Itt nem az emberiség vagy az univerzum léte forog kockán, a tét belátható, a torony dolgozóira leselkedő veszély átérezhető.

Az ügyesen felskiccelt, megfelelő színészekkel életre keltett figurákért érdemes aggódni, a feszültség organikusan nő és a katasztrófa képeit sem túlozták el. A robbanás pillanatai az emberi szemszög miatt sokkal hatásosabbak, mint mikor egy ikonikus metropoliszt emészt fel valami fotórealisztikus digitális szerencsétlenség. Az alkotók az érintettek hősiessége és a baleset áldozatai előtt kívánnak fejet hajtani és ezt a vállalásukat maradéktalanul teljesítik. A British Petroleum PR-felelősei foghatják a fejüket, amerikai filmben ritkán látható ennyire ellenséges product placement, pedig a tüzet követő szörnyű olajszennyezésről egy szó sem hangzik el. A valósághűségét lépten-nyomon hangsúlyozó film akaratlan, de mindenképpen különös ellentmondása végül éppen az lesz, hogy tökéletes mozis attrakciót farag az Egyesült Államok történetének legnagyobb természeti katasztrófájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12964