KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A második anya

Árva Márton

Que Horas Ela Volta? – brazil, 2015. Rendezte és írta: Anna Muylaert. Kép: Bárbara Álvarez. Zene: Fábio Trummer. Szereplők: Regina Casé (Val), Michel Joelsas (Fabinho), Helena Albergaría (Edna), Camila Márdila (Jéssica). Gyártó: Gullane Filmes / Africa Filmes / Globo. Forgalmazó: Cirko Film kft. Feliratos. 114 perc.

Brazíliában csak 2013-ban született törvény arról, hogy a háztartási alkalmazottak tevékenységére is vonatkozzon az általános munkajog, de latin-amerikai kontextusban még ez is példamutatóan haladó lépésnek számít, amire a helyi sajtó „a rabszolgaság második eltörléseként” utal. A régió felélénkült emancipációs diskurzusához és a szolgasorsok tabuinak kibeszéléséhez elsősorban társadalmi-politikai motivációk mentén olvasható filmek járulnak hozzá, legyen szó a panamai Hatalomátvétel túszejtő szatírájáról, az argentin Cselédszoba szolid drámájáról, vagy a mexikói Parque vía és a perui Fausta éneke fesztiválkedvenceiről. A tematika brazil darabjai a Meirelles-féle Egy takarítónő naplójától A második anyáig azonban több figyelmet szentelnek hőseik magánéletének, így az igazságérzet mellett az érzelmeket is megmozgatva próbálják kidolgozni progresszív állításaikat. A legfrissebb tételek a társadalmi szakadékok tarthatatlanságát (Casa Grande) illetve a gyakran családtagként szeretett szolgálók kilátásait is (Doméstica) személyes kapcsolatok ábrázolásán keresztül fogalmazzák meg.

Muylaert filmje (eredeti címén: Mikor jön haza?) ebbe a kontextusba illeszkedik, és könnyedén fogyasztható anyamelodrámát vegyít az egyenlőtlenségeket pellengérre állító szolga-történetbe, melyben a dadaként is helytálló házvezetőnő messziről jött lánya megkérdőjelezi a luxusvilla mikrokozmoszát működtető hierarchiát. Az egyetemre készülő, öntudatos Jéssica érkezése rákényszeríti a családot, hogy láthatóvá tegye, ezáltal újra is tárgyalja a megkülönböztetés íratlan szabályait, a fiatal generáció pedig a képkomponálás módjában is gyakran visszaadott szűk keretek kimozdítását, és nyitottabb-dinamikusabb mozgásterekre cserélését sürgeti (lásd az építész-felvételi metaforáját). Bár a film játékos hangvétele néhol felfrissíti a háztartási közegből kiszóló, közhelyszerű kritikus motívumokat (határsértéstől szerepcseréig), a rebellió családcentrikus lekerekítése talán túlságosan is felhígítja az öntudatra ébredés tónusait az egymásra találó felek örömkönnyeiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12308