KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Frankenstein

Sepsi László

I, Frankenstein – amerikai, 2014. Rendezte: Stuart Beattie. Írta: Kevin Grevioux. Kép: Ross Emery. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Aaron Eckhart (Adam), Yvonne Strahovski (Terra), Bill Nighy (Naberius), Miranda Otto (Leonore). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 92 perc.

 

A gyakran másodlagos frissességű alapanyagokból dolgozó alsó-hollywoodi alkotók előszeretettel nyúlnak a feltámasztás hálás témájához, Ed Woodtól Stuart Gordonig újra és újra felmondva a kudarcra ítélt teremtés torokszorító tanmeséjét. A költségvetési okok miatt eleve trükkös újrahasznosítási metódusokra (egy félholt színész innen, némi stock footage onnan) kényszerült low-budget filmgyártókhoz képest a hatvanötmillió dolláros költségvetéssel és néhány középkategóriás névvel (Eckhart, Nighy) megtámogatott Én, Frankenstein komoly lépéselőnnyel indult ugyan, de végül csupán az akciójelenetek magas számával tud ráígérni szegénysori társaira.

Az eddig főképp forgatókönyvíróként ténykedő Stuart Beattie a Van Helsing és az Underworld-széria üledékeiből tákolt össze egy főképp az urbán gótika vizuális közhelyeire (nyirkos macskakövek, toronyórák és vízköpők) épülő, eredetileg képregénynek szánt nagyvárosi fantasyt, amelyben Frankenstein esztétikusan sebhelyes teremtménye belecsöppen a Menny és a Pokol évszázados gerillaharcába. A legjobb Ed Wood-opuszokhoz hasonlóan az Én, Frankenstein világát is a teremtéskényszer fogja egybe (egy felettébb gazdag démon ismételné meg nagy tételben Frankenstein istenkísértését), de az összehordott darabkákat még Beattie a korábbi rendezésében már megvillantott (Tomorrow, When the War Began) vizuális érzéke sem képes életre kelteni. A képregény-paneleket imitáló beállítások és a verekedések közt a nézőre zúdított verbális információk a játékidő végére sem teremtik meg egy autentikus fantasy-univerzum illúzióját, ehelyett mintha egy tucatszéria duplaepizódja peregne a vásznon, amiben minden karakter és konfliktus kínosan ismerős. Az összefércelt filmtest a belépumpált milliók ellenére is csak egy kupac végtag marad a műtőasztalon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11856