KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tintin

Tintin kalandjai

Az igazi ifjú Indiana Jones

Hlavaty Tamás

A Tintin-történetekben minden megvan, ami sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem és kaland.

A Spielberg-rajongók igazán nem panaszkodhatnak, mivel rövid időn belül dupla adagot kapnak kedvencükből, aki a Hadak útjánban a komolyabb oldalát villantja meg, míg a Tintin kalandjaiban azt csinálja, amiben mindig is a legjobb volt: pusztán szórakoztat. Aki találkozott már a belga képregényrajzoló, Georges Remi, alias Hergé kultikus kreatúrájával, az tudja, hogy Tintin igazából Indiana Jones kistestvére lehetne. Sokan úgy vélekedtek 1981-ben, amikor moziba került az Elveszett frigyláda fosztogatói, hogy Spielberg egyszerűen lenyúlta Hergé karakterét, a fáma szerint azonban a rendező nem is hallott a képregényről korábban, csak a bemutató utáni visszajelzések után került kapcsolatba a rajzolóval és alkotásával. Ekkor azonban máris rátette a kezét a jogokra, Hergé legnagyobb örömére, aki őt tartotta az egyetlen direktornak, aki úgy tudná vászonra vinni Tintin kalandjait, hogy a nyomtatott füzetek rajongóit (köztük többek között a Dalai Lámát), ne érje csalódás.

A rendező eleinte élőszereplős filmben gondolkodott, amiről az a Peter Jackson beszélte le őt, aki producerként vett részt a projektben, továbbá ő javasolta a motion capture-technológiát is kollégájának, aki előtt így az utolsó akadály is elgördült, hogy úgy adja vissza a képregény világát, hogy a valóság ne csorbítson rajta. Nem véletlen, hogy a nagyszabású kalandfilmek és mesék iránt vonzódó nagyra nőtt gyerek Tintinben találta meg emberét, hiszen történeteiben minden megvan, ami igazán sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem, feszes kaland-narratíva, a cselekmény földön, vízen, levegőben, valamint különböző földrajzi helyeken játszódik, van, hogy a véletlen, van, hogy az akarat sodorja új területre a hősöket. A cselekmény epizodikusan építkezik, a főhős pedig titokzatos, nem sokat tudni a múltjáról, nem világos, mi motiválja őt magán a kalandon kívül, viszont az biztos, hogy a végeredményért (ami az esetében a cikk megírása) megszállottként gázol át minden akadályon, ahogy Spielberg sem ismer lehetetlen, hogy a kész film úgy nézzen ki a vásznon, ahogy fejben megalkotta. Ezért afféle tökéletes alteregóról van szó, az alkotó vágyainak beteljesítőjéről és a szórakoztatásról alkotott eszméjének megtestesítőjéről, aki nem változik a játékidő alatt, csak előreviszi a cselekményt, ő maga kortalan: a kaland esszenciájává válik. Ami a műfaji térképet illeti, Tintin rengeteg zsáner felé mozdult el a 23 és fél (az utolsó példányt a szerző halála után fejezték be) képregényben, legyen az krimi, kosztümös kaland, vagy épp sci-fi. Ezek a műfajok Spielbergtől sem állnak távol, ezért úgy választott ki három képregényt (Az aranyollós rák, Az Unikornis titka és Vörös Rackham kincse) az életműből, hogy a sci-fin kívül csaknem mindenből kapjon egy nagy adagot a publikum. Helyenként komplett akciószekvenciákat vett át, alapvetően azonban a három füzet elemeit variálja okosan. Néhol több suspense-t épít be, kikacsint saját filmjeire (Az utolsó kereszteslovag motoros jelenete, Cápa-intertext), vagy csak hangulatukat idézi meg (a főcím a Kapj el, ha tudsz!-t, a kalózcsata a Hookot hozza be). A végső párbajt okosan teszi modern környezetbe, beékel egy vicces, de a cselekményt egyáltalán nem építő geget a tengerészek hálójában, Chaplint citálja a kijózanodás után barátját fel nem ismerő matrózzal, az akciót pedig fokozza: a vágás nélküli maratoni üldözésjelenet még animációs terepen is bravúros mutatvány. Ezt leszámítva azonban teljesen hű az alapanyaghoz, úgy a képek, mint a dialógusok és rövid frappáns beszólások terén.

Már az első jelenetben sor kerül a hommage-ra: Tintint szembesítik kétdimenziós énjével (ahogy a szintén belga tollból származó Hupikék törpikék mozifilmben is volt egy hasonló konfrontáló jelenet). A film igazi főszereplője azonban nem is Tintin, hanem az alkoholista Haddock kapitány, aki komolyabb jellemfejlődésen megy keresztül, ketten klasszikus furcsa párt alkotnak, ami megannyi humoros szituáció alapjává válik. A látvány – mondani sem kell – lenyűgöző, az animációs film ismét egy komoly mérföldkőhöz ért, és bár a Spielberg-univerzum nem lett gazdagabb, a rendező inkább csak kedvenc elemeit variálta, azért biztos élvezte a játékot az új technikai eljárással, mi pedig egész jól szórakozunk a végeredményen.

TIN TIN KALANDJAI (The Adventures of Tin Tin) – amerikai, 2011. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: Steven Moffat, Edgar Wright és Joe Cornish. Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Gyártó: Amblin Entertainment / WingNut Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10892