KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Veronika meg akar halni

Tosoki Gyula

Veronica Decides to Die – amerikai, 2009. Rendezte: Emily Young. Szereplők: Sarah Michelle Gellar, David Thewlis, Jonathan Tucker. Forgalmazó: Intersonic. 98 perc.

Paulo Coelho 1998-ban megjelent regényének adaptálása az ezredforduló óta terítéken volt amerikai függetlenfilmes körökben, de a tervet végül csak 2009-ben sikerült megvalósítani. A szépirodalom és lektűr határsávjába helyezhető könyvet nem csak azért nehéz filmre fordítani, mert története soványka, valamint a bulvárpszichologizálás ballasztjával terhelt, hanem azért is, mert a papíron valamelyest még működő monológok és dialógusok kimondva már sutának tűnnek, sőt a szentenciaszerű megjegyzések – ha tetszik: falvédőbölcsességek – kifejezetten anyagidegennek mutatkoznak az új médiumban.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a forgatókönyvírók nem végeztek jó munkát: egyrészt megfosztották a mesét az egzotikumától azzal, hogy a történet helyszínét Szlovéniából az Egyesült Államokba helyezték át, másrészt kigyomlálták a regény önreflexivitását, harmadrészt pedig tovább trivializálták az amúgy sem rétegzett cselekményt (lásd például a címszereplő öngyilkosságának ostoba motivációit a filmben). A rendezőválasztás sem volt szerencsés, a brit Emily Young a Veronika előtt mindössze egyetlen, visszhangtalanul maradt játékfilmet rendezett (Az élet csókja).

Márpedig ez a munka minimum egy kortárs Bergmant kívánt volna. A történet a halálvágyról és az élettudatról szól, középpontban a jósorsa által látszólag elkényeztetett – szép, okos, sikeres – fiatal lánnyal, aki azonban kórosan boldogtalan. Veronikát ugyan megmentik öngyilkossági kísérlete után, de a napjai meg vannak számlálva, visszafordíthatatlanul roncsolódott ugyanis a szíve a beszedett gyógyszerektől. A lány egy magánklinikára kerül, és itt – az idő és a páciensek szorításában – próbálja megtalálni a boldogságot.

Néhány szép pillanat is akad a filmben (ilyen, hangozzék bármily furcsán, Veronika halála a napfelkeltében), továbbá a finálé fordulata is a padlóhoz vágja az embert (már persze csak azokat, akik nem olvasták a könyvet), ámde ezek nem kárpótolnak a végeredményben slampos történetért, a sótlan figurákért és a hervadt vizuális ötletekért (lásd például a vízmetafora sulykolását). A film Bergman munkái helyett sokkal inkább hasonlít James Mangold problémás Észvesztőjére és Arthur Hiller még problémásabb Love Storyjára – egyszerre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10706