KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollywoodland

Váró Kata Anna

Hollywoodland – amerikai, 2006. Rendezte: Allen Coulter. Írta: Paul Bernbaum. Kép: Jonathan Freeman. Zene: Marcelo Zarvos. Szereplők: Adrien Brody (Simo), Diane Lane (Toni), Ben Affleck (Reeves), Bob Hoskins (Mannix), Molly Parker (Laurie). Gyártó: Miramax Films / Focus Features. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 126 perc.

Film-noirba öltöztetett komplex és elgondolkodtató tanmese Hollywoodról, a sztárkultuszról, az álomgyár generálta álomvilágról, a hollywoodi filmgyártásra kevéssé jellemző nyitott befejezéssel. Röviden így lehetne összefoglalni Allen Coulter Hollywoodlandjét, amely az 50-es évek tévé-boomjának nagy sztárjáról és egyben nagy veszteséről, George Reevesről, vagyis Supermanről szól. Reevesért gyerekek milliói rajongtak, ő mégis kudarcként élte meg, hogy a kezdetben csak a pénzért és kiugrási lehetőségéért elvállalt szerep egy életre beskatulyázta, megakadályozva, hogy igazi mozicsillag váljék belőle. Sikertelennek vagy nem elég sikeresnek lenni pedig mindenütt rossz, de Hollywoodban a legrosszabb.

A film cselekménye Reeves tragikus halálával kezdődik, amelynek mai napig felderítetlen körülményeire egy feltörekvő magándetektív keresi a megfejtést, aki mellesleg épp ettől az ügytől reméli az ismertséget. Így elevenedik meg egy, a „kispálya” fogságában rekedt élet története egy másik „kispályás” segítségével. Úgy tűnik azonban, mindez csupán ürügy a bálványimádó társadalom kritikájára és a sikertelenség vagy félsiker szülte frusztráció ábrázolására. A műfaj kívánalmaival ellentétben a meglepetést nem a nyomozás hozza, sokkal inkább, hogy Paul Bernbaum forgatókönyvírónak sikerül a sablonosnak tűnő karakterekben igazi sorsokra lelni. Nem minden gúny nélkül ugyan, de megértéssel kezeli ennek a csalfa álomvilágnak az áldozatait.

A Hollywoodland különös iróniája, hogy egy, a tévésorozatok csapdájában vergődő színész tragédiáját egy olyan elsőfilmes rendező vitte vászonra, aki eddig maga is csak tévésorozatokat (Maffiózók, Szex és New York, X-Akták) rendezett, igaz nem kis sikerrel. Vajon neki sikerül-e kilépnie a televíziózás csapdájából és „igazi” filmes karriert befutnia?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8809