KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tibor vagyok, de hódítani akarok

Csillag Márton

 

Felnőttként tinivígjátékot rendezni olyasmi feladat, mint emberként kutyaházat építeni: hálás és szórakoztató, de legfeljebb a kutya és az építő számára. Azt egyelőre nem tudni ugyan, hogy a cicikuki-filmek hazai nyelvlógató-nyálcsorgató célcsoportja a profi amerikai elődök ismeretében mennyire fogja élvezni a címbéli Tibor pubertás kalandjait, annyi azonban szinte biztos, hogy a rendezőnél jobban mulatnak majd. A Kelj fel, Jancsi és kamaszos-szerelmes Na végre, itt a nyár! című filmeket jegyző Fonyó Gergely láthatólag nem saját élményeiből, de nem is hús-vér tinik kalandjaiból építkezik, hanem – bízva a bicegő, de nagyvonalakban jól kiszámolt forgatókönyvben – a szubzsáner „nyugatnémet” szerkezeti elemeire hagyatkozik. Így kerül a főhős fütykösére Donaldrágó-papír helyett foszforeszkáló óvszer, a szállodavezető kezébe technocolos zsebkendő helyett aranyszínű műpénisz; így lesz a Füles-címlaplányból internetes szextündér (Gregor Bernadett), a gazdag kamionsofőrből pedig kövér bankvezér (Gesztesi Károly).

A gimnazista Tibor (Fancsikai Péter) balatoni kényszernyaralása annyiban persze magyar is, hogy a Szex, csajok, Ibiza, a Csajok a csúcson-széria és a Hangyák a gatyában-sorozat visszatérő motívumain túl a Kamaszadó kamaszadó folytatásos tévékalandjainak hangulatát is megidézi. Fonyó filmje a maga ügyetlenkedő bájával nem akar többet, mint tulajdon főhőse: hódítani, lehetőleg gyorsan és biztosan, és ha másképp nem megy, akkor akár lódítani is. De miként Tibor, maga a film sem úgy ér célba, ahogyan eltervezte – hősünk a szexbomba Lexi helyett a korban hozzá illő Katával (Gáspár Kata) „kénytelen” beérni, a nézők pedig tűpontos, ötletes komédia helyett egy olyan vígjátékkal vigasztalódhatnak, mely magán viseli a kortárs magyar közönségfilm összes gyermekbetegségének jelét. Tételesen: a vászon ötméteres körzetében érződik a felvételvezető lehelete, a nagy színészek (Molnár Piroska) fantáziátlan karakterszerepet játszanak, a televíziós titánok (Németh Kristóf) főszerepet, a húzónév alakítása egy topmodellével vetekszik, a gyerekszereplők pedig mindenkit lejátszanak a színről. A film persze betegségei ellenére is élvezhető és szerethető (akár a Balaton vagy az épp aktuális kormány), hiszen Tibor pénisze kicsi és sárga is talán, de legalább az övé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8551