KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Proust – filmen

N. N.

 

Az eltűnt idő nyomában a hatvanas évektől kezdve vonzotta a filmgyártókat és a filmalkotókat. Truffaut-nak a Jules és Jim után ajánlották fel a remekmű filmrevitelét, ő azonban elutasította a lehetetlen vállalkozást. Igen: Mission Impossible – e hangzatos és inkább bűnügyi szakkifejezéssel illette a tervet. Joseph Losey viszont hosszú évekig foglalkozott vele, a forgatókönyvet természetesen Harold Pinter írta volna, aki a gyártó cégtől egy évi fizetést kapott csupán azért, hogy a Proust-művet gondosan újraolvassa. Aztán Pinter is úgy látta, az „adaptáció”, a „képeskönyv-jelleg”, az „irodalmi ismeretterjesztés” mindennél szörnyűbb veszélye ólálkodik a terv körül, és visszalépett – Losey-val együtt. Megkockáztatjuk mégis: talán az ő együttműködésük eredményezhette volna a legeredetibb és legmélyebb Proust-filmet...

Luchino Viscontinak is dédelgetett álma volt Az eltűnt idő nyomában megfilmesítése. 1969-ben, tehát még a Halál Velencében és az Elátkozottak előtt dolgozták ki Suso Cecchi d’Amicóval a forgatókönyv első vázlatait. 1970 végén már a helyszínekre is ráleltek, kezdett a jövendő forgatócsoport megszerveződni. A regény sok főalakja közül Marcelt Alain Delon, Charlust Marlon Brando játszotta volna. „Utolsó filmem lesz az Az eltűnt idő nyomában” – mondogatta Visconti. Utolsó filmje mégis a Ludwig lett, melyet már Az eltűnt idő nyomában előkészítése alatt forgatott...

A magyar olvasónak és nézőnek talán érdekes lesz megismerkedni a tervezett Visconti-film néhány részletével épp akkor, amikor a moziban bemutatják Volker Schlöndorff szerény Swann-adaptációját (melyben Alain Delon immár nem Marcel, hanem épp Charlus figuráját játssza).

Valamit Suso Cecchi d’Amicóról. 1945-től dolgozik forgatókönyvíróként, Luigi Zampa, De Sica és jónéhány más neorealista rendező munkatársa. Igazából mégis Visconti életművével forrott össze munkássága. A Halál Velencében kivételével a mester minden művében közreműködött. A forgatókönyvet Viscontival együtt francia nyelven írták, az itt közölt részlet a párizsi Persona Kiadó 1984-es ediciójából való.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5698